Aki szereti a kocsikat és szeret, pláne kicsit tud is vezetni, nem nagyon mondana nemet, ha felajánlanának neki egy Ford Mustangot, akár csak kipróbálásra. Mert vannak erősebb autók, többhengeres autók (nem sok), elegánsabbak, ritkábbak, gyorsabbak, drágábbak (sok) stb. De a Mustang olyan állócsillag az amerikai, sőt a világ autógyártásának egyre sötétedő egén, amelyre jóformán nem lehet nem vágyni. A legszebb egyébként az, hogy a legtöbb új autót vásárló személy azon az áron gond nélkül választhatna egy használt Mustangot is, 450-670 közötti lóerővel, V8-as motorral. Jó, a nagyon erős változatok, pl. a Shelby 500 már ennek többszörösébe kerülnek, de az új autók 10 millió forint körüli áráért igen szép és megkímélt, 5.0 V8-akat kínálnak, 450 Le körül, van is belföldi választék. A jó kérdés az, miért nem vesznek mégis azok, akik tehetik? Ezen merengünk el egy kicsit az Automeister szervizhálózat aktuális írásában.

A nagyköbcentis, robbanómotoros, épeszű áron kínált, erős autó kihalóban lévő állatfaj, és pl. a jegesmedvéhez hasonlóan sokak kedvence ‒ miközben egyiket se szeretnék otthonra, részben hasonló okokból. Ugyan a Ford a közelmúltban jelezte, hogy amíg konkrétan be nem tiltják, addig a Mustangban elérhető lesz a V8-as benzinmotor (inkább hagyjuk az azonos nevű villanyautót), azért tudjuk, hogy minden autóipari fogadalom addig él, ameddig a tárgya profitot termel, amely profitot gyorsan le lehet törni egy megfelelő ‒ és gyakran álszent ‒ jogszabállyal. Egyelőre azonban a V8 Mustang él és virul, használtan kb. 5-15, újonnan 23-30 millió Ft, és bárki megvehetné, akinek van ennyi pénze, márpedig, ha körülnézünk a forgalomban, sokaknak van ennél sokkal több is, de azt is látjuk, hogy mégsem vesznek Mustangot. A kérdés már csak az: miért nem?

„Mert kicsi”

A Mustang európai mércével mérve nem rövid autó, még sincs benne sok hely, de hát „amcsi muscle car”-nak készült, nem kisbusznak. Emiatt hossza ellenére igazán csak 2 embernek kényelmes, nekik viszont meglepően. A gyerekek ugyan 14 éves korig ellehetnek hátul a „bunkerben”, de a csomagtartó visszafogott mérete sem teszi családutaztatóvá. Bár nem mindenkinek vannak gyerekei (egyre kevesebbeknek), és sokaknak több autója is van, ez kétségkívül legfeljebb két emberről szól, vagy ha kicsit vadulnánk vele, akkor inkább egyről, mert az utas nem biztos, hogy velünk lelkesedik majd.

„Mert sokat eszik”

Tényleg ez a sztereotípia, de vicces módon annyira nem igaz. Ezek már korszerű, injektoros, változó szelepvezérlésű motorok, így ép ésszel közlekedve (ez a nehéz része) kijöhet 13-15 liter körül a fogyasztás. Ez egyrészt nagyon nem rossz egy 400+ lovas szívómotortól, másrészt aki 10 millió forint felett vesz autót, azt nem fogja letaglózni az a 7-8 liter plusz, amit egy „átlagos” kocsihoz képest elkér, miközben a benzinvérű menyországot adja cserébe minden gázadásnál.

„Mert nem elég elegáns”

Nos, tényleg másmilyen a kisugárzása, mint az S-osztályé, de egyrészt nem is kerül annyiba, másrészt legalább olyan menő öltönyben kiszállni belőle, sőt! A finom kontraszt miatt egy életre megjegyzik az érkezésünket, és míg az S ízetlenre csiszolt luxusa bármit eltakar, ez maga a bátor önazonosság. Tény, hogy van benne egy kis gorombaság, de csak annyi, amit még épp lehet őszinteségnek nevezni. Talán ezért is vonzó csaknem mindenkinek, aki ránéz. Mindenesetre a Mustang soha nem szorult utólagos tuningra ahhoz, hogy megjelenése legyen, és ez az aktuális szériára is teljesen igaz.

„Mert nincs hol tárolni”

Nos, ez már lehet valódi akadály. Van egy napi járós autó, van egy „gyerekszállító”, és ezzel pont tele is van egy két beállós garázs. Most azért vegyek egy Mustangot, hogy az utcán rohadjon? Nem sokaknak van saját teremgarázsuk, ahol komplett gyűjteményt tudnak felhalmozni, a lakóhelytől távol tárolni pedig kényelmetlen és drága. Megoldás lehet, ha bevállaljuk a Mustangot napi járósnak (alkalmas rá amúgy, a V8-asok híresen megbízhatóak, a V6-osok is, a szerviz nem horror, az Ecotec pedig csak egy rövid tévedés volt, amit azóta a gyártó is belátott, bár azt sem dráma életben tartani). Szintén jó lehet, ha építünk egy tetőt a kertbe, és a napi járós autót oda költöztetjük át, hogy a Mustang a garázsban aludhasson.

„Mert nincs időm hobbiautóra”

Ez is lehet súlyos érv. Mire az ember (már aki) megengedhetné magának, hogy vegyen egy jobb/drágább autót, a választást megköti, hogy gyakorlatilag nincs ideje, lehetősége hobbiból autózgatni, pláne gyorsan, meg úgy általában semmilyen hobbira, általában önmagára sem. Ez nagyjából addig tart, amíg a gyerekek ki nem repülnek, vagyis mai viszonyok között úgy 50-60 éves korig. Felette esetleg vehetne Mustangot ‒ sokan meg is teszik, de addigra az ember gyakran nem akar már mélyre ülni, pláne, hogy amerre jár, összesúgnak a háta mögött, hogy: „milyen szánalmas ez a kapuzárási pánik”. Pedig csak az van, mint Szép Ernőnél: „Kérem én még nem játszottam...”.