Olvasóink lassan megszokhatják, hogy nemcsak lóerőkről van szó írásainkban, hanem gyakran az autózást csak közvetve érintő témákról is. Az Automeister szervizhálózat friss cikkében is ilyen vékony jégre merészkedünk.

Lassan a csapból is az folyik, hogy túl sok az autó, túl sok a műanyag, túl magas a CO₂-kibocsátás. Késhegyre menő viták zajlanak, hogy a dízeles vagy a benzines-e a nagyobb szennyező, de bezzeg a hajózás, légi közlekedés is milyen mérgező a bolygóra stb. Ilyen, világvége-hangulattal fűszerezett híradásból tucatnyi is megjelenik naponta, de a hivatalos kommunikáció is lényegében ugyanezt mondja, csak kicsit visszafogottabban, a számok mögé rejtve a bolygó drámáját (a Föld megmarad, a dráma igazából a miénk, meg még néhány fajé), miközben a gyárak dübörögnek tovább. Kétségtelen, hogy a „mind megfulladunk/megsülünk”-nél az éves x megatonna üvegházhatású gáz kibocsátása kevésbé hangzik fenyegetően, de attól még ugyanarról van szó.

A környezetvédők ujjal mutogatnak mindenre, ami szennyezi a környezetet, és nem elengedhetetlen a létfenntartáshoz, miközben lényegében minden szennyezi a környezetet. A kérdés, hogy milyen mértékben, hiszen egy bizonyos mennyiségű szennyezést a természet többé-kevésbé képes elviselni, egy ponton túl meg már nem. Meg is határozzák minden évben a globális túlfogyasztás napját, ez idén speciel augusztus 2-ra esett.

Mindennek azonban nem az az oka, hogy a világ lakosai túl sokat fogyasztanak, túl magas az életszínvonaluk (minél gazdagabb valaki, annál többet fogyaszt). Az sem várható el, hogy a digitalizáció korában valaki középkori életmódot folytasson, és mélyen az egyébként elérhető technológiai szint alatt éljen, ez sem reális, ahogy az sem, hogy a szegények ne törekedjenek a jobb életre, vagy hogy akik jobban élnek, önként és tömegesen lemondjanak erről. Tehát a fogyasztás reálisan nézve nem fog csökkenni.

A megoldás az lenne, hogy ha jelen pillanatban az év 2/3-ánál jön el a túlfogyasztás napja, akkor az emberiség létszámát csökkentsük a kétharmadára, ha (átlagosan!) a jelenlegi színvonalon szeretnénk élni. Félreértés ne essék, nem valamiféle erőszakos szörnyűséget ajánlgatunk. Csak hagyjuk, támogassuk azt a trendet, ami egyébként magától is kialakulóban van globálisan, hogy a családok egyre kevesebb gyereket vállalnak, ha egyáltalán. A népesség lecsökken, az erőforrások pedig könnyebben fedezik az igényeket. Rögtön jutna víz, étel, hűtő és autó mindenkinek anélkül, hogy nagyon kétségbe kellene esni rajta. Ez nem jelentené azt, hogy „mostantól mindent szabad”, csak annyit, hogy a napjaink észszerű életmóddal nem lennének ennyire megszámlálva.

A felvetéssel egyébként nem mondunk újat, csak az emberséges, a szabadságjogokat tiszteletben tartó megvalósítás látszik szinte lehetetlennek. Eddig úgy néz ki, hogy a legtöbb, amit tehetünk, hogy mindenféle környezetvédelmi erőfeszítéssel megpróbáljuk kihúzni addig, ameddig a népesség magától is a kívánt szint alá csökken, ami akár 100-150 évig is eltarthat a folyamatos technológiai fejlődés mellett, hiszen a tetőzést is 2040-2050 környékére teszik. Ugyanakkor 100-150 év múlva, ha sikerül kihúzni az emberiségnek odáig, a világ sokkal jobban fog különbözni a maitól, mint ez az év 1873-tól, hiszen a változás exponenciális.

Mindezen okfejtést nem azért írtuk le, mert bármi újat akarunk vagy tudunk mondani a témában, hanem azért, hogy autós olvasóink figyelmét is felhívjuk a tényre: az emberi faj, és benne a saját családunk jövőjéért ma azok tehetik a legtöbbet, akik a legnagyobb fogyasztók, és a legmagasabb életszínvonalon élnek, ezek pedig mi vagyunk, kedves barátaim. Mi, akik naponta autóval járunk, repülővel megyünk nyaralni, és klíma hűti a hálószobánkat. Nem arról van szó, hogy mondjunk le minderről, de már az is sokat jelent, ha gondolkodunk és mérlegelünk, mielőtt használjuk bármelyiket a fentiek közül.

Illusztráció: Wikimedia Commons