Az autógumival csak a baj van, de még nem nagyon találtak ki jobbat. A jóval több mint 100 éves története során minden porcikája fejlődött a gépjárműnek, a legtöbb annyit, hogy szinte rá sem ismerni. Van azonban néhány alkatrész, amit akár egy 80 évvel ezelőtti felhasználó is felismerne: ilyen például az abroncs. A fakereket nagyon hamar felváltotta a gumikeverék, és bár a hordozófelület, a mintázat és maguk a keverékek rengeteget fejlődnek folyamatosan, azért egy mai gumi nagyjából ugyanúgy néz ki messziről, mint egy sok évtizeddel ezelőtti ‒ csak persze nagyobb és szélesebb, mint ahogy maguk az autók is.

A fejlődés tehát nem olyan látványos, de mégis sok mindenben tetten érhető. Egyrészt ritkábban kapunk defektet ‒ ez persze az általános technikai színvonalnak és más körülményeknek is köszönhető, pl. nincsenek patkószegek az úton. Másrészt a mai abroncsok olyan kanyarsebességet, tapadást adnak, amit régebben csak a versenyzők ismertek. Nem véletlen, hogy az autósok többsége ma töredékét sem használja ki az elérhető kanyarsebességnek (szerencsére, tesszük hozzá), és szinte mindegy, milyen autóról van szó. Ehhez persze nemcsak az abroncs járul hozzá, hanem például a futómű is, de lényeg az, hogy a jellegében változatlan autógumi a látszat ellenére tulajdonképpen ugyanolyan sokat fejlődött, mint a kocsik bármely más alkatrésze.

Egy évszakos, két évszakos

Ezt a fejlődést mutatja, hogy a korábban jellemző, télen-nyáron használt, gyakran diagonál abroncsokat radiálgumik váltották fel, majd előbb-utóbb megérkeztek a piacra a kifejezetten téli és nyári használatra fejlesztett abroncsok. Hogy ezek megalkotását mennyire vezette az eladás vágya és mennyire a valós igények (hiszen fejleszthették volna eleve a négy évszakost is), nem tudni, de az tény, hogy a téli és a nyári abroncsok viselkedése mára jelentősen különbözik.

A téli gumik puhábbak, így nyáron, a forró aszfalton „kenődésre” hajlamosak, ami nemcsak azt jelenti, hogy egy téli gumi nyáron nagyon hamar elfogy, hanem azt is, hogy az elérhető fékút és kanyarsebesség, vagyis a teljesítmény, minden tekintetben rosszabb lesz egy azonos kategóriájú nyári gumiénál. Ugyanez fordítva is igaz. A meleg aszfaltra optimalizált, nagy, egybefüggő felületekkel kialakított nyári gumik télen, hideg időben elridegülnek, ezért nem tapadnak úgy, mint a téliek. Emellett rosszabbul vezetik el a vizet, és mintájuk miatt kevésbé képesek megkapaszkodni a havas, latyakos felületen, ezért ezek téli időjárásban nyújtanak rosszabb teljesítményt.

Nem következik ebből, hogy ne lehetne bármelyiket egész évben használni, csak az, hogy a nem megfelelő körülmények között használt gumi teljesítménye, élettartama is sokkal kedvezőtlenebb lesz, ami, ha önmagában nem is balesetveszélyes, de nem megfelelő körülmények között (tehát ha télen nyárival járunk vagy fordítva) komoly odafigyelést igényel, és rontja a vészhelyzeti esélyeket is. Ezért van, hogy azokban az országokban, ahol van rendes hó és tél, kötelező a téli gumi használata, és ezért van az is, hogy nálunk, ahol nincs rendes tél, nem kötelező, csak ajánlott. Ennek ellenére, aki igazán felelősen akar autózni, illetve a lehető legjobb teljesítményt akarja letenni az útra, az itthon is elzarándokol évente kétszer a gumishoz, és lecserélteti a „papucsokat”. A téli gumit a hagyomány szerint március végén, április közepéig szokás nyárira cserélni, míg a nyárit október végén, november közepéig váltják télire az autósok. Ez a szokás azonban eltűnőben van, ami szintén a gumik fejlődésének következménye.

Négy évszakos

A címből talán már kiderült, hogy a hosszúra nyúlt bevezető után az Auto Check Center mostani cikkében a négy évszakos abroncsokról lesz szó. Ezek még 10 éve is kívül estek a kánonon, és az autósok jelentős része mélyen lenézte azt, aki „lusta” volt a szezonális cserére, amikor eljött az ideje. Mindez azzal járt, hogy mindenki tárolgatta valahol az épp nem használt készletet, ami bizony elég sok helyet foglal, és egy városi lakásban gyakran megoldhatatlan. Ha nem tudta elhelyezni, akkor maradt a rokoni szívesség vagy a gumihotel, ami újabb pénzt vesz ki az autós zsebéből minden évben. Ehhez jött még a gumicsere költsége évente kettő alkalommal, ami persze szépen megdrágult az inflációval. Mostanra az egész kész tortúra és sok tízezer forint minden évben, de kezd indokolatlanná válni.

A mai négy évszakos gumik bármilyen felületen hozzák az elvárható teljesítményt, és ha rajtuk van a hegy sziluettjébe zárt hópehely, akkor azokban az országokban is elfogadják ezeket téli gumi helyett, ahol a csere kötelező. Magyarországon pedig, ahol egyre ritkábban esik a hó, és rendszerint 1-2 napon belül el is olvad, hogy aztán akár egész szezonban ne is essen újra, a téli gumi nagyrészt feleslegessé vált. Természetesen, akik hivatalból rengeteget autóznak, mert mondjuk területi képviselők vagy vidéki körorvosok, esetleg fent laknak a Bakonyban, cseréljék továbbra is, mert az elérhető legjobb teljesítményt még mindig az évszakspecifikus gumik kínálják. De az átlag autós, aki legfeljebb 15-20 ezret megy egy évben, és normálisan, körültekintően vezet, nyugodtan és lelkifurdalás nélkül választhatja már a négy évszakos abroncsokat. Meg tud majd velük állni, el tud indulni hóban is, a kockázatkülönbség pedig alig értelmezhető. Ezekből is érdemes persze legalább közepes árkategóriájút venni, illetve figyelni arra, hogyan teljesített az abroncs a teszteken, de a tárolás és szerelés költségéből bőven kijön az árkülönbség a megfelelő és a silány között. Az ide vonatkozó ADAC tesztek mindig megtalálhatóak az interneten, érdemes ezeket böngészni, megállapítva, hogy a vizes-száraz-havas tapadás hármasából nekünk melyik a legfontosabb, illetve hova akarjuk belőni vásárlásunkat a tapadás-élettartam tengelyen, miközben léteznek már hosszú életű és jól tapadó négy évszakosok is, amik persze ritkán olcsók.

Nem véletlen, hogy az újonnan eladott abroncsok jelentős része – mára mintegy negyede – ilyen négy évszakos megoldás, és a népszerűségük rohamosan nő. A gyártók is ezek fejlesztésébe ölik a legtöbb tudást és pénzt, és valljuk be: nem sokan vannak, akik közel azonos műszaki teljesítmény mellett is ragaszkodnak az évi kétszeri cseréhez, vagy a mocskos abroncsok tárolásához, cipeléséhez.

Az egyetlen veszély tehát, ami a négy évszakos gumival ma fenyeget, az az, hogy teljesen megfeledkezünk róla. Ez persze lehetne tréfa is vagy reklámszöveg, de komoly felvetés. Ugyanis a gumik állapotát akkor is ellenőrizni kell mondjuk félévente, ha négy évszakosak. Az évi 2 gumicsere során a gumis jelzi, ha valami gond van, de ha soha nem megyünk felé, akkor erre nincs esélye. Egy futóműprobléma például okozhatja az abroncsok rendellenes kopását, ami viszont lehet veszélyes, ahogy a szálszakadás vagy a nem megfelelő guminyomás is, amit a régebbi autók még semmilyen módon nem jeleznek. Tehát annak ellenére, hogy a négy évszakos abroncsok valóban sokkal kényelmesebbek, és az átlag felhasználóknak már nyugodt szívvel ajánlhatók, ez nem jelenti azt, hogy ne kellene velük időnként foglalkozni, ha más nem, egy ellenőrzés erejéig egy jól felkészült szervizben.