A címben szereplő idézet a Biblia 3. sorából való, azaz már a Teremtő is fontosnak tartotta a megfelelő fény- és látási viszonyokat, pedig rajta kívül elvileg még semmi nem létezett, aminek szeme lenne. A viccet félretéve, klassz lenne, ha a világ autósainak is ez válna az egyik jelmondatává, mert elkerülni, figyelembe venni, kivédeni, felkészülni stb. csak arra tudunk, amit látunk, amiről tudomásunk van. A carXpert szervizhálózat aktuális cikkében ezzel kapcsolatban osztunk meg néhány gondolatot.
Mivel a fenti kijelentés evidens (kéne hogy legyen), meglepő, amikor emberek hosszú időn keresztül közlekednek úgy az autójukkal, hogy se nem látnak, se nem látszanak rendesen. Megszámlálhatatlan „félszemű” autót látni az utakon, vagy olyat, aminek csak a helyzetjelzője, LED-csíkja világít, miközben messziről vagy hátulról „láthatatlan”, vagy legalábbis sokkal később, akár túl későn venni észre.
Olyan is van, akinek nem ég a féklámpája, vagy az index villogása helyett valamilyen furcsa, váltakozó vibrálás ébred a hátsó helyzetjelző vagy a féklámpa környékén, az egyik oldalt csak helyzetjelző, oldalvillogó, de az legalább távfénnyel, és a fentiek minden kombinációja.
Ezek az autók aztán vagy motorkerékpárnak tűnnek messziről a sötétben („tudok előzni, csak egy motor jön szembe”), vagy egyáltalán nem látszanak, ugyanis a menetfénynek, a ma divatos különböző formájú LED-eknek nem feladatuk, hogy messziről is jól látszodjanak. Ráadásul, ha az autón csak a menetfény ég (némelyiken le sem lehet kapcsolni), akkor többnyire a hátsó lámpa még sötét marad, ahhoz legalább helyzetjelzőt kell kapcsolni, hogy az is világítson, tehát hátulról a kocsi még kvázi láthatatlan, főleg este, ködben, borús időben stb.
Szintén elég problémás, hogy nemcsak nem látszanak ezek az autók, de a vezetőjük sem lát rendesen. Egy félig kiégett lámpa pont az útpadkán tág teret hagy a gyalogosok, állatok, kerékpárosok, vagy bármi más, illetve, ha a baloldal nem világít akkor a szembe sávban közlekedő „veszélyek” figyelmen kívül hagyására. Ezeket nem látjuk, nincsenek megvilágítva, a szemünk pedig a „fényes oldal” viszonyaihoz alkalmazkodik, emiatt a fénypászmán kívüli teret még kevésbé látjuk.
Bár a logika azt diktálná, hogy az egyre inkább elterjedő extra, az automata világítás javított a helyzeten, ez nincs egészen így. Jelenleg nem tudunk olyan rendszerről, amelyik figyelné, hogy az autó hol vagy milyen sebességgel közlekedik. Ezek a megoldások kizárólag a környező fényviszonyokat mérik és ellenőrzik, és ha elég sötét van, akkor felkapcsolják a tompított világítást, illetve „A” világítást, hiszen például a LED-mátrix rendszerekben már nincs különbség a tompított és a távfény között, csak kitakart és „telibe” világított területek vannak. Ugyanakkor a városon kívül nem véletlenül kötelező a világítás még nappal, jó látási viszonyok között is. A városon kívül az autók 90-130 km/ó-val haladhatnak, „meg ami még”, ahogy mondani szokták. Nagy tempónál pedig kiváltképp fontos, hogy a jármű minél messzebbről észlelhető legyen, amin a világítás akkor is sokat segít, ha egyébként fényes nappal és derült idő van. Minderre azonban az automata világítás nincs „tekintettel”, illetve nem alkalmas az előírások szerinti kapcsolásra. Egyébként most, hogy szinte minden új autóban van GPS-egység, ez sem jelentene gondot, de valahogy erre még nem költenek a gyártók, még a luxusmárkák sem. A „lámpa” felkapcsolása a településen kívül, tehát továbbra is a vezető feladata marad, de talán nem szakad bele senki, miközben a felelősség a megfelelő világításért akkor is a sofőré, ha amúgy jól működik az automata rendszer.
Sajátosan mai jelenség egyébként az is, hogy nemcsak a kevés, hanem a túl sok fény is egyre több gondot jelent. A már említett LED-mátrix fényszórók ugyan nagyjából kitakargatják a szembejövőket, megelőzve ezzel a vakítást, de nem minden rendszer működik egyforma hatékonysággal. A másik, csak ezekre az évekre jellemző jelenség, hogy a LED-es reflektorok lassan minden autóban alapfelszereltséggé válnak, míg a fent említett okosvilágítás azért még mindenhol drága extra. Vagyis egyre több a brutál erős lámpa, de csak egy részük gondoskodik arról, hogy ne vakítsa el pl. a szembejövőket. Az automata reflektorok ugyan kapcsolgatják a távfényt fel és le, ha szembejövő autót érzékelnek, de a reakcióidő hagy maga után kívánnivalót, ezért gyakori, hogy lekapcsolja ugyan a reflektort a rendszer, de pont egy fél másodperc késéssel, amikorra már sikerült elvakítani a másikat. Nem sokkal jobb egyébként a tompított világítás sem. Sokaknak ismerős lehet, amikor rávillantanak a szembejövőre, mert nagyon vakít a lámpája, majd az illető felkapcsol, jó esetben csak villant egyet, jelezve, hogy „nem, haver, ez még csak a tompítottam volt, mert a reflektorom, az ILYEN”, és még csak hibáztatni sem lehet, hiszen egy LED-es fényszórónak annyi előnye van (pl. nem ég ki soha) és annyival jobban világít, hogy aki teheti, nyilván megrendeli.
A megoldás a szabályozásban lehetne, vagyis hogy bizonyos fényerő felett kötelezővé lehetne tenni a gyártóknak a LED-mátrix technológia alkalmazását, de ez persze megint csak árfelhajtó erejű lenne, mint a környezetvédelem és a biztonság jegyében megkövetelt megoldások többsége.
Összességében megállapíthatjuk, hogy mindegy milyen lámpánk van, csak működjön jól, és használjuk, amikor kell, még akkor is, ha nem kötelező. A LED-nek mindegy, egy halogén cseréje pedig senkit nem dönt végromlásba, ha kiég. Figyelni kell arra is, hogy ne vakítsunk el másokat, és máris mindenki kicsit boldogabb lesz az utakon. Aki pedig szeretné, hogy jól működjön a lámpa a kocsiján, jöjjön be hozzánk, hamar megjavítjuk vagy cseréljük, és ígérjük, hogy senkinek „nem fog fájni”.
Illusztráció: Wikimedia Commons
