A Formula–1 szabálykönyvében szerepel egy mai fejjel kissé megmosolyogtató kitétel, miszerint a bajnokságba csak pontosan 4 kerékkel ellátott kocsik nevezhetnek. Sokan persze tudják, hogy valaha volt relevanciája ennek a kérdésnek, a ’70-es években ugyanis a Tyrrell egy formabontó, hatkerekű versenyautóval rukkolt elő, amellyel Jody Scheckter még egy futamgyőzelmet is aratott. A később a Ferrarival világbajnoki címet szerző, jelenleg 74 éves dél-afrikai pilóta most úgy döntött, túlad az eddig a saját gyűjteménye részét képező egyik példányon, amely a neves RM Sotheby’s aukciósház weboldalán bukkant fel. A carXpert szervizhálózat aktuális írásában az árverés apropóján a legendás P34-es történetét is felidézzük.

Az 1970-es évek közepén érvényben lévő előírások miatt a korszak F1-es autóinak első kerekei jellemzően oldalirányban és felfelé is jelentősen túllógtak az első szárny síkján. Derek Gardner, a korábban három egyéni- és egy konstruktőri vb-címet is bezsebelő Tyrrell vezető tervezője ekkor állt elő a meghökkentő koncepciójával: az 1976-os szezon rajtjára 2 „hagyományos” helyett 4 kifejezetten kicsi (mindössze 25 centi átmérőjű) kereket szereltek fel az autó elejére, amik „el tudtak bújni” az első szárny mögött. A „négyesfogatból” egyébként csak az elülső pár volt közvetlen összeköttetésben a kormánykerékkel, a hátsó sort pedig egy forgattyúval kapcsolták az elsőhöz.

Az eredmény nagyobb tapadás, kisebb alulkormányzottság és javuló kanyarodási és fékezési mutatók lettek, amit látva hamar lefagyhatott a riválisok arcáról az a mosoly, amit a P34-es első látványa csalt oda. A 3.0 literes, V8-as Cosworth-motorral felszerelt, 600 kg-nál is könnyebb Tyrrell már a szezon elején is szállította a dobogós helyezéseket, a történelmi pillanat azonban a hetedik nagydíjon, Svédországban következett el. A június 13-án rendezett futamon a pole pozícióból induló Schecktert intették le elsőként a célban, ráadásul csapattársa, a francia Patrick Depailler szerezte meg a 2. helyet.

Az idény végén a dél-afrikai klasszis végül az egyéni bajnokság 3. helyén zárt az emlékezetes párharcot vívó James Hunt és Niki Lauda mögött – erről az idényről szól a 2013-as Rush (Hajsza a győzelemért) című film is. A kocsit a következő idényre némiképp átszabták, részben kényszerből is, Scheckter ugyanis távozott, a helyére pedig a jóval magasabb Ronnie Peterson érkezett, az átalakítások után pedig már nem volt ennyire versenyképes a forradalmi jármű. Az alapötlet életképes mivoltát mindenesetre mutatja, hogy akkortájt többek közt a Ferrari és a Williams is kísérletezett 6 kerekű versenyautókkal (igaz, azoknál hátul lett volna elhelyezve 4 kerék), ám mivel az F1 döntéshozói előbb a 4 hajtott kerékkel rendelkező autókat tiltották be, majd rögzítették, hogy csak 4 kerekű autó vehet részt a sorozatban, az ehhez hasonló próbálozásoknak vége szakadt.

A mostani, monacói árverésen szereplő járművet a szervező tájékoztatása alapján eredeti alkatrészekből építették, és a 8-as alvázszámot viseli. A kocsi 2008-ban diadalmaskodott a jelek szerint a kerékszám terén nem olyan szigorú Monterey Historics versenyen, és bizonyára a leendő tulajdonost is szívesen látják majd a hasonló, kultikus autók számára kiírt eseményeken. A még mindig rendkívül tekintetvonzó Tyrrell P34-es az aukciósház szakemberei szerint akár 650 ezer eurós, azaz átszámítva mintegy 260 milliós áron cserélhet gazdát.