Nem olyan régóta van jelen az utakon a Lexus LBX, ami konkrétan egy „Yaris Cross Jimmy Choo cipőcskében”. Biztos sikeres lesz, hiszen SUV, minőségi és mégsem „csak” egy Toyota, hanem Lexus, ugye. A Toyota néven árult verzió ára 9 és 15 millió között van, míg a Lexus változatot 12,5 és 15,5 között vihetjük haza. További extrák persze mindkettőbe kérhetők, valamint engedményeket is kínálnak a kereskedők, de a jelenség akkor is meglepő, a két modell ára nagyon közel került egymáshoz, miközben a Lexus beltere, szolgáltatásai láthatóan igényesebbek, legalábbis a platform adta szabadságon belül. Úgy tűnik, mostanra annyira megdrágultak az autók, hogy a Toyotát olcsóbban, a Lexust meg drágábban nem tudják adni, persze nem szemérmességből, hanem mert félő, hogy nem lenne rá vevő, hiszen ebben a kategóriában már bőven van mozgástér. Innentől az a csoda, ha valaki nem a Lexus változatot választja, hiszen akinek van 10 milliója autóra, annak jó eséllyel lehet 12 is.

Ezzel együtt tény, hogy ezen az árszinten már nagyon jó és sokkal tágasabb autókat is kapni. Csakhogy házon belül maradjunk, a csapott hátú Corolla 11 milliótól indul, a Corolla Sedan 8-tól, és mindkettő jóval komolyabb, tágasabb, valódi ötszemélyes autó, igaz, nem állították őket „sámlira”, ezért kevésbé divatosak. A lista nem ért véget. Felülről a C-HR is „belelóg” az ársávba, pedig az egy SUV, az egyterű Proace City pedig 7,6 milliótól indul, de 15 millió körül már alig használt, lényegében új Lexus UX-et is kapni. Jogosan vetődik fel tehát, hogy kinek kell majd egy falatnyi Lexus (nem olyan apró azért, 4 méter), olyan áron, amiért komolyabb, nagyobb autót is lehet kapni ugyanott? Ezt a kérdést igyekszünk körüljárni a Carxpert szervizhálózat mostani írásában.

A válasz az, hogy miért ne kéne? Egyfelől a Lexus a Volvo mellett az a márka (ilyen lehet még az Infinity, kicsit az Alfa Romeo és valamennyire a Jaguar/Land Rover), ami Magyarországon a „nem gyűlölt luxus” szerepét betölti. Magyarul, akinek pénze van, de nem szeretné magára venni mindazon sztereotípiákat, ami a német prémiumokkal jár, nagyjából a felsoroltak egyikét veszi, nagy számban épp Lexust. Nemcsak sokkal megbízhatóbb, mint azok, de józanabb választásnak is látszik. Tehát az egyik oldalról, a márka irányából belőttük a közönséget.

A másik kérdés a méret. Miért vesz valaki ilyen kis luxusautót, amikor minden bizonnyal vehetne nagyobbat is? Erre válaszként ott van egyfelől a cukiságfaktor, másfelől az igények. Attól, hogy valakinek pénze van, még beférhet az egója egy ekkora autóba, ha esetleg senki és semmi másnak nem kell beférnie, mert mondjuk zömmel egyedül használja, vagy csak másodmagával. Két ember nyugodtan elmehet vele nyaralni is, maximum lehajtják a hátsó ülést, ha sátrazni mennek. Szintén jelentős lehet az a réteg, ahol a pár egyik tagja vesz/kap egy nagy Lexust, a másikuk pedig egy kisebbet.

Ne feledjük, a komoly vásárlóerővel rendelkező emberek is épp olyan különbözőek, mint akik csak álmodoznak egy ilyen kocsiról. Ha valaki számos típus közül válogathat, és semmit nem akar bizonyítani senkinek, miért ne venné azt, ami méretben, külcsínben megfelel az igényeinek? Ráadásul tőlünk nyugatra nem olyan szokatlan, hogy valaki magánszemélyként vegyen egy új autót.

Vannak tehát bőven ellene és mellette szóló érvek egy kis luxusautónak, miközben tudjuk, hogy a múltban számos ilyen kezdeményezés vallott kudarcot. 2010-ben például az Aston Martin próbált egy Toyota IQ-t 3-szoros áron eladni, a vevőkör pedig körberöhögte a kocsit még úgy is, hogy bizonyos „rendes” Aston modellek mellé ajándékba adták, illetve úgy, hogy az IQ egy ügyes, megbízható, 98 lóerejével egészen fürge városi kisautó. Miért? Mert az Aston Martin egy brutálisan pedigrés (1913), limitált luxusmárka, pedig meg sem lehet számolni, hányszor ment csődbe és/vagy adták el. A Lexus pedig, nos, egyik sem, miközben a világlegnagyobb autógyártója készíti, a kezdetektől fogva kiemelkedő minőségben. Ahogy egy hétzenés, digitális Casio órán nevetséges lenne a Patek Philippe felirat, úgy az autóknál sem érdemes a szélsőségeket összemosni, ami nem jelenti azt, hogy a Casio ne gyártana zseniálisan jó órákat.

De mégis miben más egy Lexus és egy Toyota, ha műszakilag ugyanaz az autó? A kérdést nem kellene magyarázni, ha mindkettőt megnézegetnék az olvasók.