A termodinamika második törvénye, amit szokás entrópiatételnek is nevezni, nagyjából és rútan egyszerűsítve azt mondja, hogy a világ és benne lényegében minden a rendezetlenség, káosz, széthullás, erózió, pusztulás irányába tart, kivéve, ha valamilyen más erő ezzel ellentétesen nem hat a folyamatra. Na, most ez nemcsak fizika, hanem életfilozófia is, mely szerint az emberi lét, a csoportok és egyének tevékenysége is összességében leírható építőként, amikor az ember az entrópia ellen dolgozik, illetve rombolóként, amikor gyorsítja a pusztulást, az entrópia közeledését.

Nyilván senki nemcsak így vagy úgy viselkedik, de összességében mégis. Gondoljunk bele; ha nem törődünk vele, nem gondozzuk, előbb vagy utóbb minden az enyészeté lesz, tönkremegy: az emberi kapcsolatok megszakadnak, a kert elvadul, a népek egymásnak ugranak, a jószág elkóborol vagy elpusztul. Ha soha nem takarítunk, mosogatunk, a lakás élhetetlenné válik, ha nem mozgunk, izmaink elsorvadnak, ha nem eszünk, éhen halunk. Ha nem fektetünk folyamatosan energiát azokba a folyamatokba, jelenségekbe, személyekbe, amelyeket szeretnénk fejleszteni, szinten tartani, megőrizni, semmivé lesznek. A gépek javítás, karbantartás nélkül viszonylag hamar működésképtelenné válnak. Azért olyan nehéz és fáradtságos egy öreg autót üzemben tartani, mert már előrehaladt az entrópia útján, és onnan visszafordítani azt jelenti, hogy az elhanyagolás évtizedei alatt a rendszerbe be nem vitt energiákat (pénz, idő, odafigyelés, szervezés, csapágy, bármilyen formában) most egyszerre, vagy legalábbis rövid idő alatt kell betenni a „rendszerbe”.

A hosszúra nyúlt bevezető talán már nagyrészt el is mondta, miért kell az autókkal is gyakran és tudatosan foglalkozni. Ahogy a ma már klasszikusnak számító Karate kölyökben is elhangzik (nem pont így) a mester úgy tudta megőrizni a régi autóit, hogy folyamatosan gondoskodott róluk. Épp ezért ne dőljünk be az olyan jótanács-csomagoknak, hogy „így és így készítsük fel az autónkat a nyári-, téli-, tavaszi-, sí- stb. szezonra”. Ezek a tanácsok azoknak valók, akik valójában nem nagyon törődnek az autóikkal, ezért a szakemberek ‒ mint az Auto Check Center szervizhálózat tagjai is ‒ így próbálják őket legalább egy minimális erőfeszítésre rávenni ezzel kapcsolatban, közös érdek mentén.

Annak azonban, akinek tényleg szívügye az autó (vagy az emberi kapcsolatai, vagy a pénze, vagy a kertje, vagy a világbéke, vagy bármi, akár mindezek együtt), nem kell külön mondani, hogy a világon MINDEN folyamatos, vagy legalább gyakori energiabefektetést igényel ahhoz, hogy igazán jó legyen. Egy kocsit nem akkor kell szervizbe vinni, amikor cserben hagyott az út szélén, mert onnan már nagyon sok energiát kíván majd újra üzemképessé tenni (tréler, vontatás, javítás, pótlólagos károk, az elrontott nyaralás költsége, az idegfeszültség, a lekésett bármi). Sokkal egyszerűbb az első gyanús jelre elvinni a szervizbe (mondjuk hozzánk), illetve megtenni ezt legalább évente egyszer, hogy a szerelő beletegye azt az energiát, amire a járműnek (valójában a tulajnak, hiszen a kocsi csak vas, műanyag és más anyagok keveréke) szüksége van a pusztulás ellen.

Tévedés tehát azt gondolni, hogy egy autó alapállapota az, hogy működik és kész, vagy hogy egy ember alapállapota az, hogy boldog, vagy akárcsak, hogy él. Az autó és az ember alapállapotában egyaránt vas, szén, hidrogén és még számtalan elem, melyek maguktól már nem bomlanak tovább (nem szeretnénk a részecskefizikáig elmenni). Az autó, az ember, és nagyjából minden, amit magunk körül megnevezni érdemesnek tartunk egy hosszabb-rövidebb energiabefektetés-sorozattal lett azzá, ami-aki. Az ember születik, eszik-iszik és felnő, az autó anyagait pedig bányásszák és addig alakítják, ameddig nem képes 140-nel magától közlekedni az autópályán, négy emberrel a légkondicionált utasterében. Ha ez kész van, az állapotmegőrzés már egy kicsit kevesebb energiát kíván a teremtésnél (aminek szintén minden fillérjét megfizetjük a szalonokban), de ha a rendszer nem kapja meg a szükségest, akkor, ahogy az a kissé szélsőséges illusztrációnkon is látszik, szépen elkezd visszaváltozni azzá, ami mindig is volt: előbb megbízhatatlan lesz, majd mozgásképtelen roncs, később néhány kémiai, majd fizikai elem.

Nagyjából ennyi tehát az autók, szervizek „titka”. A tulaj pénzzé alakítja a saját energiáit, ideadja nekünk egy rövid időre a kocsijával együtt, mi visszaalakítjuk azt alkatrésszé, szaktudássá és munkává, mindet betéve a kocsiba. Az autó aztán a sok befektetett energia nagyját mozgási energiává, meg balatoni nyaralássá alakítja (a többit elfüstöli a levegőbe, hővé alakítja, felkeni az aszfaltra stb.), amit a tulaj ismét pénzé alakít, és így megy ez, mióta világ a világ. Sok minden változik, de a fenti logika örök.

Természetesen mindez nem ennyire gépies és kiszámítható, mint ahogy fent leírtuk, hiszen emberek vagyunk, de minden más az érzelmek, a hit és a misztika körébe tartozik, és nem a mi asztalunk.