Időnként történnek tragédiák a közutakon, de némelyik nagyobb port ver fel, mint a többi. Ilyen például a legutóbbi, Árpád hídon történt baleset, amiben két gyors autó (vélhetően) versenyzett, ütközött, mindkettő összetört, mindkét sofőr megsérült, egy ártatlan kerékpáros pedig életét vesztette. 2022-ben például 535-an haltak meg a hazai utakon, és szinte biztos, hogy így vagy úgy mindegyik elkerülhető lett volna. A különbség, hogy ott nem volt szó több tíz milliós autóról, ezért kisebb port vernek fel ezek az ügyek.

A személysérüléses, köztük a halálos közúti balesetek nagyjából 30%-át a gyorshajtás okozza. Mármint az a gyorshajtás, amit szakértők megvizsgáltak, és a résztvevők legalább egyike bizonyítottan gyorsabban közlekedett a megengedett sebességnél. Aztán van, hogy mire a baleset megtörténik, már nem mennek olyan gyorsan, csak korábban, vagy nem lehet megállapítani, mennyivel mentek, vagy nem lépték át a megengedett sebességet, csak jeges volt az út, tehát csak relatíve mentek gyorsan. Tehát valójában a balesetek sokkal nagyobb hányadát okozza a gyorshajtás, csak nem tudjuk, mennyivel nagyobb hányadát.

Ezzel kapcsolatban azonban van néhány tény, amin érdekes elgondolkodni, nem minősítve, vagy relativizálva a sofőrök egyértelmű felelősségét, hiszen ők ülnek a volánnál az adott helyzetben. Az ügy részben tehát egyértelmű, részben pedig legalább olyan bonyolult, mint a fegyverviselés, hiszen egy kb. 2 tonnás, akár 300-zal közlekedő fémtárgy legalább olyan veszélyes, mint egy töltött pisztoly, még akkor is, ha eredetileg nem gyilkolásra tervezték (szemben a pisztollyal). Érdemes lenne például megválaszolni a következő kérdéseket:

• Miért adunk olyan járműveknek közúti forgalmi engedélyt, ahol 0,3 lóerő mozgat egy kilót (bizonyos motorkerékpároknál akár 1 kg/1 Le is lehet az arány), miközben vagyonokat költünk traffipaxra, baleset-megelőzésre, karosszériajavításra, kórházi ellátásra, temetésre, hogy az emberek sorsáról, életéről ne is beszéljünk ‒ miközben épp arról beszélünk?
• Miért nem korlátozzák minden, közúti forgalomba engedett jármű végsebességét nagyjából a megengedett autópályatempóra? (+/- 15%)
• Miért nem teszi kötelezővé például az Európai Bizottság, hogy minden jármű folyamatosan elküldje a GPS- és sebességadatait egy központi rendszerbe, ahonnan automatikusan megy az üzembentartónak a bírság túllépés esetén? Ehhez semmilyen új eszközt nem kellene az új autókba beépíteni.
• Aki járt már az Árpád hídon, az tudja, hogy kisebb vagy közepes forgalom esetén a kb. 90-100 km-es tempó teljesen hétköznapi eset, és napi több ezer autós követ el rutinszerűen szabálysértést. Ez miért nem zavart eddig senkit?
• A fenti esetben az autók állítólag 140-150 km/h-val „közlekedtek”. Ez az autópályákon teljesen mindennapos. Minden bizonnyal nem is ez zavarta meg a sofőröket, nem ettől vesztették (egyik vagy mindkettő) el az uralmukat a jármű felett, hanem azért, mert ezt a tempót kb. 6-8 mp alatt érték el, miközben a híd (szemben pl. a hivatalos gyorsulási versenyek pályáival) se nem egyenes, se letérni nem lehet róla sehol, viszont legalább kátyús is, ami ilyen tempónál nem látszik, főleg éjjel. Miért is nem lehet a forgalomban részt vevő autók gyorsulását (vö.: súly-lóerő arány) korlátozni?
• A sofőrök felelőssége egyértelmű, hiszen ők vezették az autókat és szándékosan mentek ilyen gyorsan. Nyilván meg is büntetik majd őket, ami persze sem a kerékpáros áldozaton nem segít, sem elriasztó hatással nem lesz az ország napi több százezer gyorshajtójára. A gyorshajtás tehát a sofőr egyéni felelőssége, de az ártatlan többség védelme minden elérhető eszközzel vajon kié?
• Azt mondják, a lőfegyver vagy a keménydrog önmagában nem öl, csak az emberek ölnek (magukat vagy mást), akik ezeket használják. Pontosan ugyanez a helyzet a 600 Le-s személyautókkal is. A lőfegyverek és a keménydrogok forgalmazását mégis durván korlátozza az állam, de az értelmetlenül a környezetet, másokat és önmagukat pusztító kocsikat elvben bármelyik 17 éves kezdő vezető szabadon megveheti ‒ még ha a jelen balesetben nem is erről volt szó. Nincs itt ellentmondás?
• Lehet irigykedve gyűlölni azt, akinek telik egy több tíz milliós, brutálisan erős autóra, főleg, ha erre jó alkalmat is szolgáltat, hiszen nagyon sokan vágynak ilyen kocsira ‒ miközben nyilván ő sem úgy indult el otthonról, hogy „ma megölök egy bringást az Árpád hídon”. Ugyanakkor ma bármilyen, mondjuk 20 évnél fiatalabb autó eléri a nevezett 150 km/ó sebességet, és például, de nem kizárólag autópályán rengeteg ember ki is használja ezt, változó gyakorisággal. Nézzünk magunkba: az illető gyakorlott gyorsulási versenyző volt (ami továbbra sem menti fel), miközben többségünk nem az: nem lehet, hogy eddig csak szerencsénk volt? Hogy mi is szerepelhettünk volna már hasonló híradásban, a magunk szerényebb, de baleset okozására ugyanolyan alkalmas kocsijával?

Ezeket a kérdéseket az Auto Check Center szervizhálózat mostani bejegyezésében inkább vitaindítónak szántuk, miközben ezeknek a vitáknak nincs szükségük indításra; alapvetően nagyon régóta zajlanak, és a közérdek/egyéni szabadság kérdéséről szólnak. Kívülállóként majdnem mindenki a köz pártján áll, míg, ha saját magáról, hobbijáról, életéről van szó, a szuverén jogait védené ‒ a joggyakorlat pedig mindig a kettő között van valahol. Az utolsó (költői) kérdés tehát az, hogy a joggyakorlat ma Magyarországon és Európában a megfelelő ütemben követi-e a társadalom és főleg a technológia fejlődését, változásait?

Képünk illusztráció! Forrás: Pexels