A közelmúltban bejárta a sajtót, hogy az új KRESZ a jogosítvány megszerzését követő 2 évben nem engedélyezné 300 kW-nál erősebb személyautók vezetését. És vadászrepülőkét, valamint páncélozott harcjárművekét sem, amennyiben azokon éles fegyverzet van. Természetesen az utóbbi kettő irónia, és nem szerepel a törvénytervezetben. Az Automeister szervizhálózat friss írásában azt akarjuk csak érzékeltetni, hogy mennyire megalkuvó a javaslat, és a gyakorlatban milyen marginális hatással lenne a tényleges balesetekre.

Kicsit olyan ez, mint az okos lány a mesében, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Hatalmas igazság, sőt evidencia, hogy az erős autók sokkal hamarabb okoznak balesetet, különösen a tapasztalatlan (mondjuk 17 éves), esetleg emellett nem megfelelő hozzáállású járművezetők kezében. Épp ezért nagyon helyesnek tartjuk a törekvést, hogy erős kocsi volánjához csak némi tapasztalattal, vagy annak legalább az esélyét megadva lehessen ülni.

Ugyanakkor nagyon is jelképesnek, mondhatni szépészeti beavatkozásnak tartjuk, hogy ennek határát 300 kW-ban, vagyis körülbelül 402 lóerőnél húzták meg. Az egész országban talán, ha pár ezer autó lehet 400 Le felett a 4,8 milliós személygépkocsi-állományból, és messze nem jellemző, hogy ezeket friss jogsis emberek vezetnék. Természetesen lehetnek, vannak olyan meggondolatlan szülők, akik 400 Le feletti autót adnak gyermekük még tojáshéjas testrésze alá, de ‒ tekintve, hogy mindenki szereti a gyerekét és ezek az autók még használtan is drágák ‒ ez egyáltalán nem tömegjelenség.

Összesen tehát néhány ezer ennyire erős személyautó lehet az országban, és a túlnyomó részét valószínűleg nem kezdők vezetik, bár erről nyilvános statisztika nincs. Ennek megfelelően a közúti balesetekben, bár biztosan felülreprezentáltak az arányukhoz képest, a 400 Le feletti, friss jogsis emberek által vezetett kocsik szerepe statisztikailag csak kerekítési hiba lehet. Valószínűbbnek tartjuk, hogy a törvényhozók néhány különösen kirívó (tenyérbemászó?) eset nyomán indultak ebbe az irányba. Talán tenni akartak egy gesztust a szabályozás felé, de úgy, hogy azért ne fájjon több százezer tulajdonosnak. Különösen, hogy a néhány százezer, pl. 250 Le feletti autó birtokosa között felülreprezentáltak a magas érdekérvényesítő képességgel ellátott, az átlagnál nagyobb hatalmú emberek. Az ő tyúkszemükre választott politikusként jobban kell vigyázni, mint a másik 4,6 millió, „mezei” autós edzettebb lábaira, az átlagban 17 éves, 120-140 Le-s kocsijukkal.

Az irány ugyanakkor kiváló, csakhogy a határt mi szakemberként 200 Le, tehát nagyjából 150 kW magasságában húznánk meg. Ez már érintené a hazai személyautó-állomány 3-5%-át (látják, hogy milyen arányokról beszélünk, ugye?), tehát durván 200 ezer autót. Ez sem nagyon sok, de van olyan érzésünk, hogy ezzel már érdemben lehetne csökkenteni a közúti balesetek számát, különösen a súlyosabbakét, hiszen a tömeg és a sebesség szorzata maga a lendület, ugye.

A jogszabályalkotóknak ugyanakkor kár lenne itt megállni, és ez ezúttal nem irónia. A 250-300 Le feletti autók vezetését kortól, jogosítványszerzési időponttól függetlenül is speciális feltételekhez lehetne kötni, amelynek legkésőbb kétévente része lenne egy vezetéstechnikai tréning és egy pszichológiai alkalmassági vizsga. Ez egyrészt technikailag teljesen indokolt, mert egy ennyire erős autóban gyorsan történnek a dolgok, másrészt talán valamelyest visszavetné ezen „négykerekű fegyverek” közúti jelenlétét. Utóbbi egyébként közlekedésbiztonsági, környezetvédelmi és jogi (megengedett sebességhatárok pl.) szempontból is kívánatos.

A feleslegesen erős autók trendje egyébként fertőzésként terjed; 2024 első felében a Magyarországon újonnan forgalomba állított személyautók átlagos teljesítménye elérte a 221 lóerőt, míg 2021-ben ez még csak 146 Le volt. Ez elsősorban a villany- és hibridautóknak köszönhető, ahol a technológia miatt a kocsi teljesítménye egy széles skálán inkább csak szándék, mint költség kérdése.

A fenti áttekintés után evezzünk egy kicsit filozófiai vizekre, még ha ez nem is feltétlen tisztje egy szervizhálózatnak, de bátran tessék velünk vitatkozni, innentől csak töprengés következik. A társadalomnak és képviseletében az államnak elvben az is feladata, hogy minden releváns kérdésben meghúzzon egy határt az egyén vagy kisebbség szabadsága és a köz érdeke között, mert ez a kettő jellemzően egymást kölcsönösen korlátozza. Tipikusan ilyen kérdés a fegyverviselés, a kábítószerhasználat, a halálbüntetés, de hasonló felvetések megjelennek az oktatáspolitikában, a nyugdíjrendszerben és szinte mindenütt, ahol az egyén és a társadalom viszonyáról, jogairól kell dönteni. Nem valamelyik javára, hanem arányosan megállapítani azt a határt, ahol egyik sem sérül túlzottan, mert ha bármerre elbillen a mérleg, az már középtávon is komoly problémákhoz vezethet. Ráadásul az emberek azért hozzák létre az államot, azért etetik, azért mondanak le a saját jogaikról (pl. az önvédelem és a büntetés), hogy a gyenge egyén helyett ezeket az erős állam képviselje, ha úgy tetszik, megvédje őket az erősekkel szemben, méghozzá úgy, hogy megmarad a saját, egyéni mozgásterük is. Emiatt az államnak hivatalból is mindig a köz felé kellene  hogy húzzon a „szíve”, hiszen annak megbízásából működhet egyáltalán, elvben a közt képviseli. Ezt a határt persze nem nekünk kell meghúzni, de azért mernénk amellett érvelni, hogy a 250 Le feletti autók közútra engedése sokkal jobban sérti a közlekedésben résztvevő tömeg érdekeit (egészséghez, biztonsághoz, nyugalomhoz való jogát vagy hasonlót), mint amennyire azok érdekei sérülnének, akik kénytelenek 250 Le-s autóban senyvedni, amikor állhatnának a dugóban 600, vagy 1000 Le-s kocsival is. Mit veszíthetnek ezek az emberek? Néhány másodpercet lámpától-lámpáig? 30% kanyarsebességet a visegrádi szerpentinen? Autópályán elvben amúgy sem mehetnek 130 felett, miközben egy 200 Le-s autó is kacagva eléri a 200 km/h-t, és le lehet vele villogni bárkit a belső sávban.

Visszatérve a párhuzamra: egyetlen pisztoly sem ölt még embert, a pisztolyt valaki mindig előveszi és elsüti. A pisztoly (főleg legális) birtoklása azonban azonnal egy nagyságrenddel súlyosbítja a konfliktus kimenetelét, másrészt olyan magabiztossággal ruházza fel a tulajdonosát, amivel pisztoly nélkül lehet, hogy nem rendelkezne. Magyarul; hamarabb szólok be, ha tudom, hogy nálam pisztoly van, a másiknál meg nincs. Ugyanez igaz az aránytalanul erős autókra is. Egyszerűen felborítja az egyenlőség elvét az utakon, alaptalan önbizalmat ad, ráadásul nem Buddha-természetű emberek vásárolják ezeket, hiszen azok nem vágynak rá.

Tiszta sor, hogy az erős autó státuszszimbólum is, meg a személyiséget is remekül kifejezni, sőt, egyéniséget kölcsönöz. Javasolnánk ugyanakkor a lóerőhajhászás helyett egy másik rendszert: maximáljuk a személyautók teljesítményét 250 Le-ben, ugyanakkor hozzunk létre egy állami csíkrendszert, pl. a katonai vállapok mintájára. Bár az autó nem lenne brutálisan erős, mondjuk 5 millió forintért lehetne rakatni rá egy arany csíkot. 10 millióért már két csík járna, 15-ért 3, 20-ért egy vastag és egy vékony, +100 millió forintért pedig már a teljes kasznit arany színnel lehetne bevonatni. A csíkhasználatnak (ahogy a luxusautó-használatnak is van) lenne egy évi néhány milliós további díja a beszerzési költség felett. A csíkok használata személyhez kötődne, nem autóhoz. Ha eladja az illető a kocsit, az azonnal átlagos autóvá válna, a csíkokat pedig el kellene távolítani, viszont automatikusan feltetethetné ugyanazt a csíkot a következő kocsijára, ha amúgy rendesen fizette az éves díjat.

Lehet még ezt finomítani, de felvetésnek megjárja. Természetesen a csíkok szinte hamisíthatatlanok lennének, mint a bankjegyek, és tilos lenne Magyarországon aranycsíkot bármilyen más forrásból feltenni. Az autók kényelmi berendezéseit és más paraméterét nem korlátoznánk, csak a teljesítményt vagy a tömeg/Le arányt. Ugyanígy a korlátozás csak a közúti használatra, rendszámos autókra vonatkozna, a zárt pályás, sportcélú kocsiknak ehhez semmi köze. Az eljárással mindenki jól járna, mert egyebek között a következő előnyöket ígéri:

• A személyautóállomány fogyasztása, környezetterhelése néhány év alatt érdemben csökkenne, mert bizony a villanylovakat is etetni kell, csak nem helyben koszolják a bolygót. Azt az energiát lehetne fordítani, pl. az adatközpontok üzemeltetésére.
• A közúti balesetek súlyossága és száma néhány év alatt érdemben javulna.
• Aki ránéz egy személyautóra, azonnal látja, hogy a tulajdonosa nem akárki (Ferrari hatás! „Menő a Béla, 3 csíkos kocsival jár” stb.), bármennyit el tud költeni, hiszen lám, öncélú dolgokra sem sajnálja. Akinek azért kell 600 lóerős kocsi, hogy ezt hatékonyan elmagyarázza másoknak, elégedett lenne. Akinek nem azért kell, attól szívesen meghallgatnánk, hogy mi másért kellhet. Hamarosan elterjedhetnének az egyébként 70 Le-s teljesítményű, de aranyszínű autók, amellyel bárki megmutathatná, hogy bár sikeres, mégis elkötelezett a társadalmi kérdések iránt.
• Az állam tetemes bevételhez jutna, hiszen a csíkok ára 98%-ban a költségvetésbe folyik be, míg az erős luxusautók árának döntő része a gyártóé és kereskedőé, ahhoz képest épp csak némi adóvonzattal.

Illusztrációnk mesterséges intelligencia (Chat GPT) segítségével készült.