A fránya anyagiak mindig is megosztották a társadalmakat, és ez ma sincs másként, de tegyük fel, hogy olvasónk abban a helyzetben van, hogy képes és szeretne autót ajándékozni valakinek. Az Auto Check Center szervizhálózat mostani bejegyzésében összeszedtük, kinek érdemes autót venni és kinek nem, vagy inkább ne. Figyelem, célcsoportok és szempontok következnek, pro és kontra:

Kinek?

Autóra sok mindenkinek szüksége lehet, de nem árt, ha ismerjük hozzá az illetőt, különös tekintettel a habitusára, a vezetési stílusára, általában az autókról alkotott véleményére. Mert például, ha a gyereknek ‒ nevezzük gyereknek, bár már jellemzően hivatalosan felnőtt, és nem csak a gyerekünk lehet az illető ‒ „méregzöld” elvei vannak, semmilyen autót ne vegyünk neki, elektromost se, mert hátha tudja, hogy a villanyautó sem elég zöld. Ugyanígy ne vegyünk autót olyannak, aki még egy métert nem vezetett a jogosítvány óta, pedig már egy ideje megvan az engedély. Lehet, hogy nem mer vezetni, nincs rá igénye stb. Ellenkező esetben elkérte volna már a mi autónkat, vagy jelezte volna, hogy szeretné vezetni, amikor módja van rá.

Ha egyébként szeret(ne) autózni és vezetni, vizsgáljuk meg, hogy súlyosan benzinvérű, vagy csak szüksége lenne egy járműre. Ha autófanatikus, ne akarjunk helyette dönteni, inkább adjunk egy „kupont” neki a „kocsid árához szeretettel” felirattal, hiszen 6 éves kora óta tudja, hogy az első autójának milyennek is kellene lennie; típusra, színre, motorkódra.

Ha nem ilyen súlyos a helyzet, a kupon akkor is jó megoldás lehet, így biztos nem lövünk mellé. Persze ha van megbízható kocsi a családban, amit inkább odaadnánk, mintsem, hogy a hiénák közé vessük a „megvigyázott” technikát, az más kérdés. Ha a gyereknek már saját gyereke van, az is egy nagyon másik szituáció, most csak az első autó ajándékozásával foglalkoznánk.

Autót persze lehet venni szülőknek is, ez jellemzően már a nyugdíjas, vagy ahhoz közeli szülőket érinti. Ilyenkor elsősorban a praktikus szempontokat vegyük figyelembe, minthogy ne kelljen nagyon mélyre ülni, ne legyen szervizigényes, ne fogyasszon sokat.

Mikor?

Autót azért nem vesz az ember minden névnapra, a többség ezt valamilyen jeles alkalomhoz, diplomához, érettségihez, kerek szülinaphoz köti. Ráadásul ilyenre jellemzően egyszer kerül sor az életben, hiszen a második autóját az ember már magának szokta vásárolni.

Vizsgáljuk meg az ajándékozás előtt a célszemély aktuális életformáját is. Ha még pl. egyetemista, és épp az intézmény mellett, vagy közelében lakik, ill. 3 óránként meg kell innia egy sört a haverokkal, a vasparipa az utcán fog elrohadni, mert a kocsinak nem sok hasznát veszi majd, miközben fenntartani sem olcsó, bárkit is terheljen ennek költsége.

Tehát ideális esetben akkor vegyünk valakinek autót, ha van rá igénye, van annyi bevétele, amiből fenn tudja tartani (havi 50-80 e Ft. csak erre a célra) és biztosak is vagyunk abban, hogy nem lövünk mellé a drága ajándékkal.

Mennyiért?

A kérdés megint szubjektív. Ha sok pénzünk van, és vállaljuk a fenntartási költségeket is, lényegében bármennyiért vehetünk ajándékba autót ‒ lásd a mellékelt fotón. Ilyenkor csak arra figyeljünk, hogy a vásárolt kocsi képességei arányban álljanak az ajándékozott képességeivel. Egy friss jogsis alá sok száz lovas autót tenni például nem biztos, hogy a legjobb ötlet…

Ha az anyagi lehetőségeink ennél azért korlátozottabbak, és teszem azt használt autót ajándékoznánk, az alábbit követhetjük:

• ne legyen a kocsi túl olcsó, mert sok lesz vele a gond. Kisautót se vegyünk ma már 1-1,5 millió alatt;
• mindig nézessük át szakértővel, mert örömet szeretnénk adni, nem problémahalmazt;
• a kocsi fenntartása ne haladja meg az ajándékozott anyagi lehetőségeit;
• gondoljuk át, hogy egy friss sofőr azért jobban „öli” az autót kívül-belül, tehát a választott kocsi ilyen szempontból is legyen fenntartható.

Milyet?

Nem kezdjük újból az anyagiak tárgyalását, maradjunk a nem korlátlan büdzséknél. Egy egyedülállónak vagy egy még meg nem állapodott fiatalnak jellemzően teljesen jó lehet egy megkímélt kisautó, most nem sorolnánk fel minden hétköznapi márka megfelelő modelljét. Ugyanez igaz lehet a nagyszülőkre is, hozzátéve, hogy ők a magasabb üléseket jobban szeretik, és nem baj, ha a csomagtartóhoz sem kell az égig emelni a cuccot. Nekik pl. a kisebb egyterűek, mini SUV-ok nagyon hálásak tudnak lenni.

Figyeljük inkább a használati szokásokat. Ha sokat megy az illető városban, legyen inkább automata és benzines, ha utazik, autópályázik, a dízelmotoroktól sem kell ám félni. Ha van „cuccolós” hobbija (ejtőernyős, horgász, hokis, kempingező vagy kutyás), elfoglaltsága, és kell a hely, lehet kombi vagy SUV akár, ha nem baj, hogy kicsit többet fogyaszt.

Ha szeret vezetni, jó, ha a kocsi dinamikus, ez még nem szükségszerűen jár együtt a nagy fogyasztással, főleg egy kisebb kaszniban. Ha kifejezetten autómániás ‒ hadd mondjuk újra ‒ ne akarjunk helyette dönteni.

Általánosságban sem árt, ha sikerül a vásárlás előtt (akár észrevétlenül, ha meglepetés lesz) a kocsikra terelni a beszélgetést. Ilyen alkalmakkor kiderülhet, hogy kizárólag piros, hupikék, fekete kocsit tud magának elképzelni, vagy irtózik a kézi/automata váltótól, esetleg konkrét típus, gyártó, nemzetség (csak japán, csak olasz etc.) rajongója. Mindenesetre, mint mindenhol máshol, az alapos informálódás megkönnyíti az életet, ha már sok pénzt akarunk kiadni egy ennyire rizikós ajándékra.