Az autójához a többség viszonyul valahogy. Van, aki rajong érte és a kabátján, nyakkendőjén is márkajelzés van (a kulcstartó alap), esetleg tetoválásként viseli. A másik véglet, aki „közlekedőedényként” tekint rá, és úgy is bánik vele, mindenki más pedig a kettő között van valahol. A legtöbb autósban közös ugyanakkor, hogy vannak, akik ajándékot vesznek nekik karácsonyra (de bármilyen más alkalomra is), azoknak pedig, akik a skála rajongói végéhez vannak közelebb ‒ főleg, ha tudják róluk ‒, kézenfekvő az autós ajándék. Csakhogy!

Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahonnan a menny és a pokol bejárata is nyílik („balról a 2. ajtó”). Ugyanis, ha nagyon jól ismerjük az illetőt, és tényleg tudjuk, mire vágyik a kocsijával kapcsolatban, akkor hatalmas örömet szerezhetünk vele. De ha ez az ismeretség felszínes, vagy csak a kocsihoz fűződő viszonyát ismerjük felszínesen, inkább kínos pillanatokat veszünk majd a pénzünkért.

Azok ugyanis, akik szeretik az autójukat, elég különbözőek tudnak lenni. Vannak, akik tuningolják a „verdát”, vannak, akik szinte „benne laknak”, ott esznek, isznak, telefonálnak, ott töltik a nap nagy részét. Mások szeretete annyiban merül ki ‒ nem kevés ám ‒ hogy megpróbálják gyári állapotban tartani a kocsit. Ők például elfutnának minden elől, ami a tuningolóknak álom lehet.

Bármit is vegyünk autós szerettünknek, az Automeister szervizhálózat friss bejegyzésében szeretnénk néhány tanácsot adni, amivel talán elkerülhetjük minden érintett csalódását:

• Ne akarjuk olcsón megúszni. Persze, mindenkinek mást enged meg a pénztárcája, de ha valaki úgy dönt, hogy kell még valami a szeretett autójába, biztos, hogy nem valami bazári, silány dolgot képzelt el. Aki szereti az autóját, szeret rá költeni. Hogy mindenki értse: inkább vegyük meg a világ legjobb minőségű dobókockáit a tükörre (CSAK PÉLDA!!), mint a legolcsóbb hangfalszettet.
• Ha azt tervezzük, hogy autós ajándékot veszünk, beszélgessünk az illetővel a kocsikról, a kocsijáról előtte. Nyilván nem úgy, hogy „és, mi hiányzik még a kocsidból és hol lehet kapni?”, de tereljük az autókra a szót, kérdezgessük a saját kocsijáról, figyeljünk arra, mit mesél. Egyrészt leszűrhetjük, hogy valóban érdekli-e a téma, másrészt talán körvonalazódik, hogy merre kellene keresgélnünk.
• Ha az illető hetek óta csak egy bizonyos mélynyomóról áradozik, amivel egyszer teljes lesz az élete, nyilván könnyű dolgunk van. De ha soha nem hallottuk még őt autókról beszélni, csak történetesen van neki egy, akkor kezdjünk el gyanakodni, hogy egy másmilyen ajándék jobb ötlet lenne. Nem mindenkinek vannak bármilyen igényei az autójával kapcsolatban, vagy nem feltétlenül olyanok, amiket egy ismerős, de akár családtag csak úgy beszerezhetne számára.
• Az autó fajtája a vásárlásnál bizony fontos! Nemcsak akkor, ha típusfüggő kiegészítőt veszünk (jellegzetesen ilyen pl. a dísztárcsa, a gumi, mert nem is biztos, hogy gyári felnin fut, az ablaktörlő lapát és még számos más holmi), hanem az általános kiegészítőknél is. Például egy tapadókorongos autós telefontartónál nem közömbös, hogy milyen messze van a szélvédő alja, mennyire mély a műszerfal stb. A töltőknél pedig arra kell figyelni, hogy milyen telefonja van az illetőnek, van-e már töltő a kocsijában, egyáltalán, használja-e?
• Az új autókba gyakran nincs szükség semmire. A telefontükrözés megoldja a kommunikációs és navigációs ügyeket, és a mai kocsik gyárilag is jól felszereltek, kényelmesek. Autós kiegészítőket leggyakrabban a régebbi modellekhez vesznek, ezzel is felzárkóztatva azokat a mai igényekhez.
• Néha egy szerviz- vagy benzinutalvány a legjobb ajándék, különösen, ha tudjuk, hogy az illetőnek nem felhőtlen a pénzhez fűződő viszonya.

Autós ajándékot tehát csak óvatosan vegyünk, ha senkit nem akarunk kínos helyzetbe hozni, magunkat is beleértve. Egy ajándékot amúgy sem érdemes „letudni”, akkor van értelme, ha személyes, és látszik rajta a gondolkodás, az alaposság, a törődés. Ha az a helyzet, hogy szívünk szerint nem vennénk semmit az illetőnek, de valamiért mégis, ne autós ajándékkal „szúrjuk ki a szemét”. Egy könyv vagy egy üveg ital, esetleg vásárlási utalvány sokkal kevésbé drámai, mintha már az első pillanatban látszana, hogy az ajándékunk lényegében használhatatlan.