Ha egy rendes autóbolondot megkérdezünk (olyat, akinek nincsenek preferenciái, ugyanúgy tud rajongani egy sportkocsiért, mint egy bányadömperért, minden műfajról van véleménye, mindegyikből van kedvence, tudja, mi a különbség a befecskendezési módok között, fejből fel tud sorolni néhány gyújtógyertya-gyártót stb.), hogy mit tekintünk prémium autónak, azonnal sorolni kezdi. Valami ilyesmit teszünk mi is az Automeister szervizhálózat aktuális cikkében.

A magyarok számára általában a „három némettel”, vagyis az Audi, BMW, Mercedes trióval kezdődik a lista. Ezt követi a Lexus (nem minőségben, hanem ismertségben és csak Magyarországon), tájékozottabbaknak az Infiniti, de a Rolls-Royce (képünkön), Maserati, Bugatti, Bentley, Jaguar, Range Rover, Ferrari, Lamborghini, Porsche nevek is ismerősen csengenek a többségnek ‒ nyilván csak a nevek, a hazai lakosság jelentős hányada életében nem ül ilyen autóba, az egzotikusabbakat nem is látja, vagy ha látja, fel sem ismeri. A tengerentúlon evidensen luxusautóknak számítanak a Cadillac-ek és Lincolnok, de létező, itthon szintén rendkívül ritka márkák az Aston Martin, a Koenigsegg, a Lykan, a McLaren, a Vayanne, vagy a most már csak elektromos autókat kínáló Lotus. A lista messze nem teljes, de luxusautó-márkából legalább annyi van, mint tömegmárkából, ha nem több.

Már véleményes, de sokan a prémiumszegmensbe sorolnak még néhány gyártót, akik bár olcsóbbak, mégis paramétereikben közel vannak a felső ligához ‒ ami egyébként maga sem egységes, egy Audi és egy Bugatti minden tekintetben messze van egymástól, hiába tartoznak ugyanahhoz a konszernhez. Ilyen „félprémium” márka a Volvo, manapság a Mazda vagy az Alfa Romeo, de hosszan lehetne még sorolni. A kérdés inkább az, hogy mitől függ az autó ára, illetve mitől prémium, amit az ember(ek) annak gondolnak? Összességében luxusautó az, ami az átlagosnál magasabb, meg még annál is magasabb igényeket is ki tud elégíteni valamilyen, de lehetőleg több szempontból. Alább néhány tényező, ami vízválasztó lehet a ‒ nyilván rettentően fontos ‒ kérdésben:

Technika és teljesítmény

Egy luxusautónak velejárója, hogy felvonultat, vagy kérésre felvonultathat bármilyen, a kor színvonalán elérhető kényelmi és biztonsági extrát. Ez az a szegmens, ahol a jellemzően magasabb árrésbe belefér a kísérletezés, és a drága, ezért kis sorozatban, vagy egyedileg gyártott extrák. Lényegében minden, ami ma már „lejjebb” is természetes, a prémiumszegmensben jelent meg először. ABS ‒ Mercedes és BMW 1978. Klíma ‒ Packard, 1939. LED fényszóró ‒ Audi, Lexus, Cadillac 2007-2008. Tehát a prémiumszegmens jellemzője a hozzáférhető, akár exkluzív csúcstechnológia. Lényeges, hogy ezeket az extrákat nem csomagban, hanem jellemzően egyenként lehet az autóba konfigurálni. Minél inkább hajlik egy gyártó az egyedi autók gyártására, annál „prémiumabb”, exkluzívabb érzést kelt. Ugyanez a helyzet a motorteljesítménnyel is. A prémiumautó feladata egyebek között, hogy fölényt, erőt, dominanciát sugározzon a többi közlekedőhöz képest, ezt pedig nehéz úgy, ha egy „Kispolszki” is elkeni a száját. Mivel azonban nem mindenki kocsiban akar meghalni, a prémiumautók egyik ismérve, hogy szinte bármilyen mértékű túlmotorizáltsággal kérhetők. Értsd: igazán gyenge nincs belőlük, csak a normális, a viszonylag erős, az erős és a brutális között lehet választani. Minél drágább a márka, minél sportosabb az imázsa, annál feljebbről indul a licit. Természetesen a teljesítmény grammra ki van adagolva, vagyis minden lóerőt külön meg kell fizeni, ami egy prémiumnál nem gond, hanem elvárás.

Anyaghasználat

A magas igények egyik sarokköve a nívós anyaghasználat. Egy prémiumautó beltere nyilvánvalóan kényelmes, és maximálisan testre szabható (kivéve a sportkocsik, amik kifejezetten „versenyzőjelmeznek” számítanak). Mostanában szinte törvényszerűen fűti-hűti az ülést, masszíroz, motorosan, százfelé állítható, memóriás stb. Ami viszont nem újdonság, az a nívós anyaghasználat. A bőr, az egzotikus fa, a lakk, a króm, de egyes esetekben akár az arany vagy az ezüst is helyet talál magának, ahogy a high-tech anyagok, szénszálak, grafitok is akár. A végeredmény csak a gyártó és főleg a megrendelő ízlésén múlik: tükrözheti a brit arisztokrácia eleganciáját rózsafával és vajbőrrel, de átcsaphat olyan, viccesen öncélú dekadenciába is, mint anno a Dartz márka bálnapéniszbőr huzatai. A lényeg, hogy bármi jusson is a megrendelő eszébe, minél kevesebb elvárásra kelljen nemet mondani. Minél feljebb van egy kocsi a képzeletbeli „prémiumlétrán”, annál kevésbé szabad, hogy a vásárló bármilyen átfedést érezzen a földi halandók autóival. Egy „tömeg-prémiummárka”, mint a BMW vagy a Mercedes még csak megenged magának néhány, eldugottabb helyen lévő, ne adj’ isten kopogós műanyagot, de minél feljebb megyünk „árban”, ez annál kevésbé képzelhető el.

Pedigré

A pedigré két dologból áll: az autó legyen drága, illetve luxuskategóriás, és legyen minél hosszabb történelme. Külön-külön egyik sem az igazi. Hiába több mint 100 éves a Renault (Est. 1898), és hiába 2300 Le a Koenigsegg Gemera. Mind a kettő lehet jó számtalan szempontból, de egy rendes sznob egyiket sem fogja választani, mert valami hiányozni fog az összképhez. Még szerencse, hogy van választék.

Ár

Végül elérkeztünk a talán legfontosabb tényezőhöz: még ha egy kicsit sántít is a prémiumérzet, még ha van is sokkal jobb autó fele annyiért (ritka), még ha teljesen megbízhatatlan és cserbenhagyásra hajlamos is a prémiumkocsink (gyakori), mindezt meg lehet bocsátani neki, ha legalább ránézésre és közismerten drága. Igen, itt a fordított logika működik. Aki keresi a pénzt, az a legjobb ár-érték arányra törekszik, akinek viszont egyszerűen van, az a legjobb árra ÉS értékre. Vagyis az a minimum, hogy bármilyen is az autó, lehessen tudni róla, hogy drága volt, vagyis a tulajdonos gazdag, tehát magasan áll a táplálékláncban, ami sok helyzetben védelmet, kiváltságokat stb. jelent számára. Hogy mást ne mondjunk, képzeljük el, hogy egy új és nagy BMW vág be elénk arcátlanul, vagy más esetben egy Daewoo Lanos, illetve fordítva; mi melyik elé vágunk be könnyedebb szívvel (arcátlanul)? Melyiknél szállunk ki hamarabb anyázni? Ugye!? Nem akarjuk, utáljuk, elvből nem stb. de többnyire sajnos működik. Ezért fontos, hogy a prémiumautó drága legyen. Ezt a gyárak is tudják, ezért, miközben a prémiumautó tényleg többe kerül (jobb és több alapanyag, magasabb műszaki színvonal, több fejlesztés, jó esetben precízebb munkafázisok, esetleg kézi megmunkálás), lényegesen többért adják, mint amennyibe kerül. Egy kommersz modellen a gyártó jó, ha keres 10-15%-ot (más kérdés, hogy mi mennyiért kapjuk végül), míg egy prémiumautón nem ritka a 20-50%-os haszon, és minél drágább, ez annál magasabb.