Az érettségik időszakában járunk, a rokonoknak pedig ez idő tájt sokszor dilemmát okoz, milyen ajándékkal lepjék meg elballagott családtagjukat: ne legyen túl sablonos, de túl drága sem, kerüljön közelebb a megajándékozni kívánt fiatal az álmához, de ne hulljon az ölébe. Nem meglepő, ha a vágyálom egy autó, amire azért nem feltétlenül telik, ilyenkor jön a gépkocsinyeremény-betét, végül is, veszítenivaló nincs vele, hadd játsszon a „gyerek”. Ha megunja, visszaváltja. És hogy miként jutottunk el több mint hatvan év alatt a Trabanttól a Toyotáig? Ez idézzük fel a CarXpert szervizhálózat mostani cikkében.

Noha az eladott gépkocsinyeremény-betétek száma az 1987. májusi csúcsponton 2 100 440 volt, amely egészen pontosan akkor 13 263 220 000 forint összértékkel bírt, még ma is több mint félmillió van belőlük, amelyek tulajdonosai már kevésbé lelkesen ellenőrzik a havi sorsolást, otthagyva ezzel a banknál az elmúlt évek során több száz új autót (vagy az árukat). 2022-23-ban például minden negyediket, de az OTP nyilvántartása szerint van olyan nyertes, aki 40 éve nem vette át a nyereményét. Elévülni nem évül el ennyi idő után sem, viszont a tulajdonos a nyeremény akkori értékét válthatja meg, ami manapság igen csekély összeg.

A játékkedv mai csökkenésének történelmi okai vannak, hiszen 1990 előtt nehezebben lehetett saját autóhoz jutni, hiába állt rendelkezésre a vételár, olykor éveket kellett várni a kiszemelt modellre. Éppen ezért nem meglepő a gépkocsinyeremény-betét egykori népszerűsége, ugyanis 1961-1990 között mintegy 81 ezer autót sorsoltak ki, ami igencsak vonzó és reális opciónak tűnhetett a saját autó megszerzésére. Persze ma már lehet kifizetődőbb összegyűjteni a vágyott típusra, mint havonta reménykedni Fortunában, de ballagási, érettségi ajándékként sorsjegy vagy boríték helyett továbbra is előszeretettel vásárolják befektetésként a családtagok a különböző címleteket.

Láttuk tehát a számokat, de mi is az a gépkocsinyeremény-betét? Eredetileg az Országos Takarékpénztár takarékossági formája, amelynek lényege, hogy eltérően más típusoktól, nincs kamatkifizetés, hanem ennek értékében megegyező nyereményért havonta gépkocsisorsoláson vesznek részt a betétesek. Tehát kamat helyett az autó a tét. Ez nem változott az elmúlt évtizedekben, ahogy az sem, hogy minden egyes betét egészen addig vesz részt a sorsolásokon, amíg a tulajdonosa meg nem unja és ki nem váltja az eredeti címlet árán. Tehát nem inflációkövető befektetésről van szó, azonban egy betétkönyvvel többször is lehet nyerni. Értelemszerűen minél nagyobb a címlet, annál több az esély, de a legkisebbel is megadathat, feltéve, ha észrevesszük. Ugyanis hivatalos értesítő nem jön, a bank weboldalán vagy applikációján keresztül ellenőrizhetjük hónapról hónapra, hogy nyertünk-e.

A betét kizárólag rögzített címletekben, a kezdetekor 5000 és 10000 Ft értékben volt váltható, míg ma 10000 Ft-os, 20000 Ft-os és 50 000 Ft-os címletekben elérhető. Tehát valóban olyan értékben, amennyit vélhetően átlagosan egy elballagottnak szánnak a szerettei.

Az elmúlt 63 évben megannyi márka képviseltette magát a megnyerhető autók között, bár a kínálat és a típus mennyisége nagyban függött az aktuális gazdasági helyzettől és a beszerezhetőségtől. Éppen ezért a kezdeti időszakban főként az itthon elérhető modellek voltak dominánsak, majd 1973-tól kizárólag a szocialista országokban gyártott autók, ezután csak 1989-ben frissült a lehetőségek tárháza. Ennek értelmében a már említett 81 ezer nyereményből a legtöbb Trabant volt, szinte végig kitartott, majd miután kezdett veszíteni népszerűségéből, párhuzamosan jött mellé a Wartburg, a Škoda és a Dacia. Ezekhez képest arányaiban elenyésző számban pedig Polski Fiat, Moszkvics, az egyébként igencsak vágyott Lada, valamint Zaporozsec és Zastrava autókat is sorsoltak.

A nyugati típusú gépkocsik mindössze másfél százalékot tettek ki a teljes mennyiségből: a Fiatot a Renault és a Simca követte. Darabszámban ennél is kevesebb Volkswagen és Ford találhatott gazdára, míg az igazi kuriózumot olyan márkák jelentették, mint az Alfa Romeo, az Audi, az Austin, de elvétve hozzá lehetett jutni BMW-hez, Chryslerhez, Citroënhez, DKW-hez, Hillmanhoz, valamint Hondához, NSU-hoz, Opel-hez, Peugeot-hoz, Steyer Puch-hoz, Triumph-hoz vagy épp Vauxhallhoz. Bármennyire is jól hangzik utóbbiak különlegessége, sokszor nehézséget jelentettek az elsőre természetesen kitörő örömben úszó tulajdonosuknak, ugyanis a szervizelés vagy az alkatrészek beszerzése drága és körülményes volt.

Az utóbbi évtizedekben leginkább Suzuki és Opel személyautókat sorsoltak, míg a közelmúltban Toyota Yaris és Aygo X (illusztrációnkon) modelleket lehetett nyerni. Érdemes mérlegelni, hogy amennyiben kihúzták a sorszámunkat, úgy az autót vagy esetleg 30 napon túl az az ellenértékét választjuk-e, főleg, ha az adott típus kevésbé a szívünk vágya, ugyanis előbbi esetén olyan költségekkel is számolnunk kell, mint az autó üzembe helyezése, a forgalmi engedély, a törzskönyv és a rendszám. De ha elsősorban nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel és az élmény, akkor valóban életre szóló ajándék lehet, amellyel az idők végtelenségéig játszhatunk anélkül, hogy újra és újra fel kellene adni a heti nyerőszámainkat.