Nemrégiben jött ki az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács 2023-as évre vonatkozó elemzése a közúti halálozásokról. Ha valaki csak erre kíváncsi, egyrészt részletesen tanulmányozhatja az eredeti dokumentumot (angol nyelven) ezen a weboldalon, másrészt előrebocsátjuk a tényt: Norvégia nyerte az összehasonlítást, ahol egymillió lakosra vetítve 20 ember vesztette életét tavaly az utakon. A másik végletet Bulgária jelenti 82-vel, míg Magyarország nagyjából a kettő közt félúton áll 50-nel. Jó hír, hogy az elmúlt 10 évben többé-kevésbé, de minden vizsgált országban javult a helyzet, a javulás mértékében egyébként a 4. legjobbak vagyunk. Az Auto Check Center szervizhálózat aktuális írásában azt próbáljuk megfejteni, mi állhat a jobb és rosszabb eredmények mögött.
- Technikai fejlődés
A különböző vezetéstámogató rendszerek terjedése, sőt kötelezővé válása a kivételek és sokak ódzkodása ellenére bizony csökkentette a halálos balesetek számát, illetve azok egy részét „súlyos sérüléssel járó” esetekké enyhítette. Ugyanígy az egyre merevebb karosszériák és ütközésvédelmi előírások is ebben az irányban hatottak. Bár a legtöbb ilyen vezetéstámogató rendszer kikapcsolható, azért ma sokkal nehezebb végzetesen elbambulni az utakon, mint pl. 20, de akár csak 5 évvel ezelőtt.
A mérleg másik serpenyőjében persze ott van, hogy az egyre biztonságosabb autók egyre nehezebbek és erősebbek is, valamint egyre gyorsabbak, ami súlyosbítja a karambolok következményeit. Mindezeket ‒ itthon is ‒ úgy próbálja kompenzálni a hatóság, hogy a mind szigorúbb és gyakoribb ellenőrzőrendszerből egyre komolyabb összegű bírságokat vet ki. Hogy ennek mekkora a valós visszatartó ereje, az legalábbis vitatott, de a törekvés egyértelmű, és jót tesz a költségvetésnek. A tény az, hogy a hatások együtthatójából egy javuló statisztika kerül ki.
A technika és a használt autók életkora egyébként sem közömbös. Ahol alacsonyabb az autók átlagéletkora, ott több a fejlettebb rendszerekkel szerelt autó is. Mégis, szubjektív és kutatásokkal alá nem támasztott véleményünk szerint a dolog nem itt dől el, miközben a térkép akár ezt is alá tudja támasztani, hiszen láthatóan a fejlett országokban kevesebb a halálos baleset, mint a kevésbé fejlettekben ‒ miközben Spanyolország nyilvánvalóan nem jár egy lépéssel Ausztria, és kettővel Franciaország előtt. Megfejtési ötletünk a 2 pontban.
- Közlekedési kultúra
A fejlettség nemcsak az egy főre jutó GDP-ben mutatkozik meg, ilyen mutató például a közlekedési kultúra is. Nagyjából minden országot, várost stb. el lehet helyezni egy közlekedésikultúra-tengelyen, melynek egyik végpontja a szélsőségesen versengő és egoista, a másik vége pedig a kiemelkedően előzékeny, kooperáló és közösségtudatos közúti viselkedés. Aki járt, esetleg vezetett már Norvégiában, az tudja, hogy a látványosan gyors és erős (egyre villanyabb) autóikat a norvégok képesek fél napig 80 km/h-ás tempóban vezetni a kiváló minőségű autópályáikon, csak mert ennyi a megengedett, és ezt ítélik biztonságosnak. Ugyanez tőlünk délkeletre – vagy, hogy ne menjünk messzire: nálunk – nagyon másképp megy.
Hogy mi miért nem cammogunk 80-nal a pályán világbékével az arcunkon egy 500 lóerős kocsiban, vagy hogy az oslói középvezető miért nem „anyázik” bordó fejjel, miután valaki leállta a visszaútját a teljes várakozó sor beelőzése után, egy másik, hosszabb értekezés témája lehetne. Az azonban biztosnak látszik, hogy amíg a versengő hozzáállás, közúti győzni akarás (ideértve a gyorshajtást, a pofátlan manővereket, a „sötétsárgán” áthajtást, a mindenhol gyorsabban hajtást, és a „nekem volt elsőbbségem” hozzáállást) sokakat veszélybe sodor, és messze nem csak a vétkeseket, addig az előzékeny, szabálykövető, adott esetben a „hülyéket” is tolerálni képes, élni és élni hagyni mentalitás sokak életét megmenti. Hogy ennek az egésznek van-e köze egy-egy ország általános állapotához vagy gazdasági/termelési hatékonyságához, azt nem tisztünk eldönteni (tippünk lenne azért), de a közlekedési halálesetekhez mindenképpen van.
Hiba lenne ugyanakkor nem észrevenni a javulást. Nemcsak arról van szó, hogy pl. Magyarországon 60 helyett 50 ember hal meg egymillió főre vetítve a 10 évvel ezelőttihez képest (hogy ez sok vagy kevés, az attól függ, ismerjük-e azt a 10-et, aki megúszta), de ez a csökkenés még úgy is bekövetkezett, hogy közben az 1 millió főre jutó járművek száma jelentősen nőtt.
Mindez azért az utcán is tetten érhető. Az emberbe beégnek a kirívóan antiszociális sofőrök és az általuk okozott helyzetek, de érdemes észrevenni a másik oldalt is. Ma, ha valaki itthon egy gyalogátkelőhöz érkezik, már jó esélye van rá, hogy azonnal megáll a forgalom, hogy átengedje, ami korábban nem volt jellemző. Mindegy, minek a hatására, de csökkent a gyorshajtók száma is. Bár 130-nál még mindig levillognak a pályán a belső sávban, de a településeken belül egyre többen tartják be legalább nagyjából a sebességhatárokat, ami ‒ tekintve az ütközési energia összefüggéseit ‒ érdemi fejlemény.
Aki mindezt nem hiszi, nézegesse kicsit a mellékelt, az említett közlekedésbiztonsági tanács anyagából kiragadott térképet (amely tehát az egymillió főre jutó közúti halálozásokat mutatja az előző teljes esztendőben), és idézze fel, hol, mit tapasztalt a közlekedésben, vagy ha nem járt még ezeken a helyeken, gondolkodjon el a bennünk élő, adott nemzettel kapcsolatos sztereotípiák igazságtartalmán.
