Kinek ne jutott volna még egészebe egy-egy autópályán kialakult dugóban araszolva, hogy bárcsak lehetne használni a leállósávot is? Mint tudjuk, néhányaknak ez nemcsak hogy eszükbe jut, hanem kevésbé „elegáns” módon meg is teszik... A jó(?) hír az, hogy minden jel szerint a téma az illetékeseket is foglalkoztatja, sajtómegkeresésre reagálva ugyanis a Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. most elárulta, hogy az M1-es, az M3-as és az M7-es sztrádák jövőbeli felújításának is része az időszakosan a forgalom előtt megnyitható, „intelligens” leállósávok kialakítása. Az autós társadalmat szemmel láthatóan a bejelentés óta foglalkoztató (és megosztó) téma kapcsán a külföldön messze nem példanélküli megoldás mellett szóló érveken túl a lehetséges hátulütőkre is kitérünk a Carxpert szervizhálózat aktuális cikkében.

Első ránézésre a leállósávok megnyitása a leglogikusabb módja annak, hogy különösebb beruházás nélkül növelni lehessen az autópályák „áteresztőképességét”, ami a nyári hétvégéken (de néha egy sima szerda reggelen is…) aranyat érhetne. Ráadásul ne feledjük, hogy ezzel nemcsak a közlekedők idegei járnának jól, hanem a kevesebb dugó és a velejáró egyhelyben pöfögés a károsanyag-kibocsátást is mérsékelné, így már csak a manapság egyre fontosabb fenntarthatóság szempontjából is érdemes mérlegelni a kérdést.

Fontos azonban tudni, hogy a mostani leállósávokat műszakilag nem a velük szomszédos sávok terhelésére tervezték, azaz érdemi munkálatok nélkül nem lehetne rájuk szabadítani a sűrű forgalmat, pláne autópálya-tempóban – nem véletlen, hogy csak átfogó felújítás részeként valósulhat meg itthon a projekt. Mindez azonban további kérdéseket is felvet, kezdve azzal, hogy mi lesz így a leállósávok eredeti funkciójával, azaz hova és hogyan húzódhatnak le a bajba került járművek. De ugyancsak neuralgikus pontot jelenthetnek az új rendszerben a le- és felhajtók, a gyorsítósáv esetleges megszűnésével ugyanis a becsatlakozóknak álló helyzetből egy adott esetben 130 km/h-val repesztő kocsisorba kellene megpróbálniuk valahogy besorolni.

Az, hogy a dilemmának létezhet minden szempontból megnyugtató, vagyis a forgalmat is segítő és plusz veszélyforrást sem okozó, megoldása, jól jelzi, hogy Európától Észak-Amerikáig számos országban van érvényben hasonló módszer, és még többen kísérleteznek vele. Akárhogy is, a kulcs mindenképpen az információátadás, azaz, hogy a volán mögött ülők lehetőleg valós időben értesüljenek róla, ha az adott helyen átmenetileg engedélyezetté (vagy épp újra tilossá) vált a leállósáv használata. Ennek az út felett elhelyezett jelzéseknél hatékonyabb módja lehet, ha a központ kommunikálni tud az érintett helyen haladó autók intelligens rendszereivel, vagyis akár közvetlenül a műszerfalra is továbbítani lehet az értesítéseket. Ilyen szempontból talán nem is baj, hogy idehaza az intelligens leállósáv még csak távlati cél, így mire ténylegesen bevezetésre kerül, alighanem már kellő arányban lesznek az utakon megfelelő fedélzeti rendszerekkel felszerelt járművek.

Ami a konkrét dátumokat illeti, annyi biztosnak tűnik, hogy az M1-es felújítása idén ősszel rajtol, és a hírek szerint teljes hosszúságban kialakítják rajta a szóban forgó rendszert. A munkálatokkal a tervek szerint két ütemben, 2028-ban és 2029-ben végeznek, míg a két másik érintett autópálya ezt követően válhat majd „okossá”.

Képünk illusztráció.