Biztosítás ‒ biztonság! ma már egyre kevesebben emlékeznek erre a régi szlogenre, ami egy kis gondolkodással már akkor sem volt igaz. A biztosítások ‒ általában sem, de most elsősorban a járműbiztosításokról beszélünk ‒ egyáltalán nem jelentenek biztonságot, elég, ha csak az életbiztosításokra gondolunk. Mennyi mindenkinek van, aztán mind meghalnak a végén, nem igaz? De komolyabbra fordítva a szót, értelmezésünk szerint ugyanis biztonságban az van, aki valahol vagy valamilyen körülmények között, valamilyen eséllyel védve van valamilyen számára negatív eseménytől. Ha ki sem megyek a lakásból, biztonságban vagyok az utcai támadásoktól, ha tankkal közlekedem, biztonságban vagyok a motorosoktól, sorolhatnám. A biztosítás minderre alkalmatlan, és nem is ígért ilyet soha. A biztosítás csak annyit ígér ‒ és gyakran nem tartja be, de erről később ‒ hogy ha valamilyen kár ér bennünket, ad némi pénzt, ezzel enyhítve utólag a nem elhanyagolható, de kizárólag anyagi veszteséget. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ezt vesszük górcső alá az Automeister szervizhálózat aktuális írásában.
Kötelező biztosítása mindenkinek kell, hogy legyen a kocsiján ‒ ami nem jelenti azt, hogy van is. Ez, ugye az általunk okozott károkat fizeti ki a másik félnek, tehát a mi kárunkat nem. Ha mi okoztuk a bajt, így jártunk,” nesze, itt egy púp is”, ahogy a vicc mondja.
A saját kárunkat a casco biztosításunk fedezi, ha fedezi. A gyakorlatban valóban előfordul, hogy valaki a keletkezett kár egy részét megkapja a casco biztosítása terhére, de jó, ha ilyenkor is tisztában vagyunk néhány körülménnyel. Csak néhány jó tanács, amiből persze nem lehet általánosítani, amelyik biztosítónak nem inge, ugye:
- Ha más okozta a kárunkat, elsőként az illető kötelezője kell, hogy fedezetet adjon. Ha nincs, akkor jótáll helyette a MABISZ, ez semmiképp nem a mi cascónk terhére lesz elintézve, csak, ha ezt külön kérjük. Ha az illető külföldi és nincs kötelezője, már elég nagy bajban vagyunk, hosszas hercehurcának nézünk elébe. Az a minimum, hogy hívjunk rendőrt, de ezzel a gondjaink még nem lesznek megoldva. Ha egy fejlett, pláne uniós ország „felségjelét” viseli a károkozó, jó esélyünk van rá, hogy végül kifizetik a kárt, bár az eljárás így is hónapokig tarthat, a kocsi javítását pedig gyakran nem is tudjuk megkezdeni. Ha egy ‒ mondjuk így ‒ kicsit lazább, kevésbé kiszámíthatóan működő ország szerepel a károkozó rendszámán, a kilátásaink is ennek arányában rosszabbodhatnak.
- Sokan nem tudják, hogy a jól ismert kék-sárga baleseti bejelentő nagyjából nem ér semmit, pontosabban csak akkor ér valamit, ha maradéktalanul és következetesen ki van töltve, alá van írva, és a károkozó alapvetően tisztességes, és az eljárás végéig az is marad. Az ott leírtak ugyanis utólag vitathatóak, visszavonhatók az aláírás ellenére („stresszes voltam”…). A biztosítónak nem kötelessége figyelembe venni, bármilyen formai hibába, hiányosságba beleköthet és megpróbálhatja elsunnyogni, vagy „lealkudni” a kifizetést, ráadásul a kitöltött papír csak egy nyilatkozat, de lényegében nem bír semmilyen bizonyító erővel. Ha baleset történt, főleg, ha nem mi vagyunk a hibásak, MINDIG hívjunk rendőrt, ez személyi sérülésnél vagy vitás esetben amúgy is kötelező. A biztosítót ez sem kötelezi semmire, de a tényt, amiben a rendőr megállapítja a felelőst és a körülményeket, már a biztosító sem tudja kétségbe vonni.
- A biztosítónak elemi érdeke, hogy lehetőleg NE térítse meg a kárunkat, vagy minél kisebb részét térítse meg annak, így amint a káresemény megtörtént, lényegében azonnal egyfajta jogi-taktikai háborúba léptünk a biztosítónkkal – gondolkodjunk, cselekedjünk is ennek megfelelően. Mindent fotózzunk le, hívjunk rendőrt, kérjük meg a szemtanúkat, hogy ne menjenek el stb. Az autót meg se próbáljuk számla nélkül, vagy olcsón megjavíttatni, különösen nem a biztosító szemléje előtt ‒ ez egyébként általában nagyon hamar megtörténik.
- Ha az anyagi kár különösen jelentős, vagy bármi bonyolítja az ügyet, tehát külföldi okozta a balesetet vagy külföldön történt a baleset, a másik félnek nincs kötelezője stb., de legkésőbb a biztosító első lepattintó levelére érdemes lehet kárszakértőhöz, kárrendezési irodához fordulni. Sokan nem is hallottak erről, pedig rengeteg ilyen szolgáltató van a piacon. Jó, ha tudjuk, hogy a kárrendezési szolgáltatók a biztosítón bevasalják a saját költségeiket is, de sokan azért még a megbízóról is legombolják az okozott kárérték néhány százalékát. Érdemes tehát alaposan megnézni az ajánlatokat, körülnézni a piacon, hogy megtaláljuk a legjobb ár-érték arányú ajánlatot. Nyilvánvalóan fontos, hogy független céget válasszunk, aki valóban a mi érdekeinket képviseli majd. A kárrendezés egy mindenkinek nyűgös, ijesztő helyzet, tele jogi csűrés-csavarással, méltánytalansággal és kiszolgáltatott szituációkkal. Az ember könnyen úgy érezheti, hogy lényegében egyetlen valódi szövetségese sincs ez ügyben. A kárrendező irodák ezt a szerepet tudják betölteni. Természetesen nem ingyen, de ha jól választunk, a szolgáltatásuk még mindig bőven megéri.
- Szintén nem köztudott, hogy a károkozó felelősségbiztosítása nemcsak a dologi, anyagi jellegű kárra terjed ki. Ha a baleset komoly hátrányt okoz nekem, esetleg maradandó hátrányt, arra is nyújt valamiféle fedezetet, ha be tudom bizonyítani. Van rá eset például, hogy ha az összetört autóm miatt nem tudok másnap külföldre menni, vagy nem tudom folytatni a munkámat (mondjuk taxis vagyok vagy fuvarozó), az ebből fakadó káromat is megtérítsék valamilyen mértékben. Mindezt természetesen nem fogják felajánlani, de „kihajtható” a rendszerből, ha megfelelően ismerjük azt, vagy van szakértőnk, aki minket képvisel ez ügyben.
