Azok, akik Magyarországon, mondjuk 1956 után születtek, ritka kivételtől eltekintve még nem éltek át fegyveres konfliktust, vagy ebből fakadó, olyan szintű hiányállapotot, amikor a nagyon alapvető cikkek (élelmiszer, közművek, üzemanyag, gyógyszer stb.) beszerezhetetlenné válnak. Reméljük, erre a jövőben sem kerül majd sor, ugyanakkor nehéz nem észrevenni – és ebből a szempontból például a világjárvány vagy az üzemanyagárstop adott némi ízelítőt – hogy az ellátási láncok mennyire törékenyek, és még a gazdaság kisebb döccenése is milyen gyorsan meg tudja bontani a megszokott jólétet. A 2022 júniusában bevezetett, korlátozott tankolás még akkor is elgondolkodtató lehet, ha végül megszűnt, mielőtt elérte volna az igazán fájdalmas küszöböt, vagyis azt a pontot, amikor kevesebbet tankolhatunk naponta, mint amennyi a megszokott autóhasználatunkhoz kell.

Észre kell vennünk: az autózásunk 90%-ban rajtunk kívülálló okoktól, emberektől, körülményektől függ, és ez, ha kisebb mértékben, de az elektromos járművekre is igaz. Ha az elektromos hálózat fontos elemei esnek ki az ellátásból, vagy a jelenlegi áramimportunk valamiért ellehetetlenül, nem lesz kérdés, hogy világítunk vagy autót töltünk a rendelkezésre álló kapacitásokkal.

Gondoljuk végig: a kőolajalapú üzemanyagokat importból szerezzük be, olajat eladni pedig egyetlen olajkitermelő országnak sem kötelessége, legfeljebb érdeke. Tehát az, hogy van-e olaj, amit a finomító feldolgoz, 100%-ban mások szándékain múlik, miközben finomítóból is egy van az országban. Márpedig, ha nincs üzemanyag, autó sincs az utakon. A komoly gondokhoz egyébként az is elegendő, ha hirtelen nagyon megugrana az olaj világpiaci ára. Ez annyival szerencsésebb, mint az abszolút hiány, hogy az árazás legalább fele részben belföldi döntéseken múlik, hiszen a nagykereskedelmi ár, mint tudjuk, a benzin és a gázolaj árának is mindössze kb. 40%-a (nem egyformán), a többi árrés, meg adó. Ennek megfelelően elég nagy a mindenkori kormányok mozgástere abban, hogy mégis mennyibe kerüljön az üzemanyag a kutakon, hozzátéve, hogy a költségvetés már az árstopot is megérezte.

Szintén a fenti példa mutatja azt is, hogy válsághelyzetben egyetlen szereplő sem akart lemondani a saját hasznáról, beleértve az államot is. A különbség az volt, hogy utóbbinak vannak eszközei arra, hogy másokat rávegyen a lemondásra, miközben maga a kormányzat viszont a gazdasági törvényszerűségeknek van többé-kevésbé kiszolgáltatva, legalábbis a külfölddel kapcsolatos viszonyában. Természetesen nagyon hasonló a helyzet az alkatrészekkel is, miközben egy mai autót szinte senki nem javít meg a garázsban. Ez a fajta sufniszerviz utoljára talán a ’90-es évek elején működött.

Civil lehetőségek között az üzemanyag felhalmozásának is csak akkor van értelme, ha az ellátási probléma ideiglenes. A lakosság túlnyomó részének nincs arra infrastruktúrája, hogy néhány üzemanyagkannánál többet tároljon, márpedig egy kanna benzinnel az átlag autó nem jut messzebb 200-300 km-nél, ami persze akár életmentő is lehet, feltéve, hogy az utak járhatók maradnak, és egyetlen hullámvölgy sem tart örökké.

Bár fentebb azt mondtuk, hogy mindez az elektromos autózásra is igaz, azért áramot sokkal több felől lehet szerezni és sokkal több módon lehet előállítani. Ugyanakkor, ha az energia csak korlátozottan hozzáférhető egy országban vagy egy területen bármilyen okból, akkor kb. a töltőoszlopok lesznek az elsők, amelyeknek nem jut áram. Ilyenkor szerencsés helyzetben lehetnek azok, akiknek van napelem a háztetőn, de alkatrész például a villanyautókhoz is kell, miközben ma már egyre több autót le lehet állítani akár távolról, szoftveresen is, és ez az elektromos autókra fokozottan igaz.

A gondolatmenetben nagyon hamar eljuthatnánk Mad Max világáig, illetve a prepper életformáig, de nem ez a cél. Az Automeister szervizhálózat aktuális bejegyzésében inkább csak arra akartunk rámutatni, mennyire nem evidens mindaz a mobilitás, amit nap mint nap élvezünk. Kicsit továbbmenve, az egész civilizációnk, a globális kereskedelem, a kulturális normák mind csak mintha vékony máz lennének, ami elfedi a létezés elemi igényét. Ezt a mázat azért elég erős és megbízható érdekek javítgatják, ha valahol el talál repedni ‒ mert valahol a világban mindig elreped. Élvezzük inkább az autózást, amíg lehet, a gondolat pedig, hogy mindez akár egyik hétről a másikra eltűnhet, inkább csak megédesíti az élményt.

Képünk illusztráció. Forrás: Flickr