Autózni drága. Ez Magyarországon nagyjából mindig így volt, megengedve, hogy más országokban az autóbirtoklás arányában kisebb terhet ró a tulajdonosra. Az üzemanyagok árának alakulását mindenki követi, akit érint, így az Auto Check Center szervizhálózat mostani cikkében ezzel nem is foglalkozunk. Ehelyett a javítás lesz a fókuszban, mégiscsak ez áll hozzánk a legközelebb.
A javítás alapja az ún. rezsióradíj, ami szervizenként változik. A kisebb, sarki műhelyekben még van, hogy bruttó 12 ezer Ft-ért is dolgoznak, a márkaszervizek pedig inkább a 30 ezer Ft-hoz vannak közel, de minél drágább, magasabb presztízsű egy autó, annál többet kell fizetni a márkaszervizben is. A jól felszerelt, márkafüggetlen szervizek jellemzően a két, fentebb említett ár között dolgoznak.
Miközben ügyfeleink egy részén mi is pontosan látjuk, hogy ezek az árak bizony magasak, és sokan sziszegve hallják, mi mindent kért az autójuk, ez nem feltétlenül a műhelyek hibája. Anélkül, hogy magyarázkodni akarnánk, talán mindenki belátja, hogy egy bejelentett munkaerő ma sehol nem „áll meg” 600-700 ezer forint alatt (nem ennyit kap sajnos a szerelő, hanem ennyibe kerül a cégnek a járulékokkal és minden egyébbel havonta, és nem, ha valaki utánaszámol, egyáltalán nincsenek túlfizetve). Emellett a műhely működéséhez bérelni kell a telephelyet, fizetni a rezsit, a szerszámok amortizálódnak, oktatásban, eszközparkban tartani kell a lépést a technológiával, motordiagnosztikai szoftverek után kell licencdíjat fizetni, csak a könyvelés 50-100e forint havonta stb. Fizetni kell a takarításért, de egy nagyobb műhelynek marketingköltsége is van, ha más nem, egy honlap, hogy rátaláljanak. Az eszközöket időnként felül kell vizsgáltatni, emellett például sokan nem is sejtik, mennyire drága legálisan megszabadulni a használt autógumitól, fáradt olajtól vagy más veszélyes hulladéktól ‒ illegálisan meg erkölcstelen, macerás és büntetik, felelős vállalkozás ilyet nem tesz.
A rezsióradíj tehát összetett tétel. Nagyon nem mindegy persze, hogy hány órát számol el a műhely a munkára, de itt most csak tisztességes vállalkozásokról beszélünk. Ugyanakkor a vevők is épp elég gyanakvóak ‒ nem hibáztatjuk őket sem ‒, pedig tényleg előfordul, különösen öreg autóknál, hogy egy 1 órásnak induló munka végül 2-3-5 óra alatt lesz meg, és jóval nagyobb, alkatrészigényesebb „bulinak” bizonyul a vártnál. Rutinos szerelő számít ilyesmire, mégis van olyan helyzet, hogy a munka láthatóan nem jön ki annyiból, amennyire számítottunk, de nem is lehet visszaépíteni az eredeti állapotot, mert pl. életveszélyes.
Végül, de nem utolsósorban, a tulajdonos, akár részt vesz a napi munkában, akár nem, nyereséget szeretne kivenni a műhelyből, hiszen különben minek fektetne bele pénzt, időt, energiát?
Ez eddig csak a rezsióradíj. Az autójavításhoz viszont többnyire alkatrészekre és anyagokra is szükség van. A klímatöltéshez gázra, az olajcseréhez olajra, a futóműjavításhoz új gömbfejre stb. Ezeket az anyagokat és alkatrészeket európai és ázsiai, ritkábban amerikai cégek gyártják, az elszámolásuk pedig USD-ban vagy EUR-ban történik. Éppen ezért a szervizek is ki vannak szolgáltatva az aktuális árfolyamnak, ahogy a vevők is természetesen.
Ennyit a „mi” oldalunkról, de nézzük a másikat, ahol időnként szívszorító esetekkel is találkozunk. Egyáltalán nem ritka, hogy a hozzánk betérő nyugdíjas vagy fiatal rettegve kérdezi, mennyi lesz a kocsi javítása. Előfordulhat, hogy egyikük sem tudja nélkülözni a kocsit, mert pl. azzal viszi orvoshoz a házastársát, vagy épp csak autóval tud bejárni dolgozni. Ezek a járművek öregek, mert a nyugdíjas olcsó kocsit vett 20 éve újonnan, a fiatal pedig a legolcsóbb öreg autót a közelmúltban. Ezek után nagyon nehéz a szemükbe nézni és azt mondani, hogy „várhatóan 260 ezer forint lesz”, amikor az illetőnek ez gyakran a teljes havi jövedelme, és például a fiataloknak nem feltétlenül vannak tartalékaik, vagy olyan szüleik, akik támogatni tudják őket.
Ezzel együtt nincs más választásunk. Néha-néha előfordul, hogy egy-egy különösen kétségbeesett ügyfélnek adunk némi kedvezményt ‒ természetesen anélkül, hogy szólnánk neki erről. Például hiába dolgoztunk vele 3-4 órát, csak egyet számolunk fel, ugyanakkor ennek is van észszerű határa. Az a műhely, ahol sok ilyen gesztust gyakorolnak, nagyon hamar elveszti a nyereségességét, ahonnan egyenes út vezet a technikai lemaradáshoz és a csődhöz. Ugyanakkor sajnáljuk ezeket az embereket. Tipikusan ők azok, akiknek nem kellene autót tartani, mert valójában nem engedhetik meg maguknak.
Nem tudjuk persze, mi a megoldás, nyilván nem lehet nyugdíjasokat robogóra ültetni, vagy nem minden fiatal tud biciklivel járni. Ugyanakkor az ő autóik azok, amelyek egyre inkább araszolnak a sír széle felé, egyre több időzített bombát tartogatnak, és „csak menjen át valahogy a vizsgán”. Ha valaki tudja, mondja el nekünk is, mit lehet mondani valakinek, akinek tényleg nagyon kell az autó, a rendes javítást nem tudja megfizetni, tákolni nem vagyunk hajlandók, de tudjuk, hogyha elviszi olyan helyre, ahol a feléből működőképessé teszik, lehet, hogy életekkel játszik, beleértve a sajátját is. Újra egyre több ilyen sufniszerviz van, mert újra nő rájuk az igény. Csak azért írtuk le mindezt, hogy jelezzük: a mi szervizeink mindennapjaiban sem az az egyetlen eldöntendő kérdés, hogy milyen márkájú legyen az utángyártott alkatrész, amit beépítünk.
Illusztrációnk forrása: Pexels
